Akit nem az úthenger lapított ki

Az utolsó fellépés

Woode megérkezett az épület üvegajtajához. Az épület portája kihaltan tátongott. Ahogy körbepillantott, egy lelket sem látott sehol. Ez kicsit furcsa volt, mert ez volt a cég központi irodája. Benézett a portásfülkébe. Pár pillantás a monitorokra, de a folyosókon sem látott mozgást. Belsõ megérzése megszólaltatta agyában a vészcsengõt. Benyúlt öltönye belsõ zsebébe, és elõvette revolverét. Magabiztosan megmarkolva a pisztolyát belépett a páternoszterbe. Ahogy felfelé haladt, érzékszervei a környezet legapróbb jeleire is felfigyeltek, nem hagyva figyelmen kívül a szeme elõtt elhaladó „Szeretlek Bözsi” feliratot, amely két emelet között úszott be a látóterébe. Ahogy felért, kiszállt a második emeleten, majd nesztelenül haladt tovább a folyósón. Amikor megérkezett, elõvette frissen vasalt nadrágja zsebébõl a belépõkártyáját, majd az ajtó mellett található leolvasó elé tartotta. A mágneszár elengedett.
Woode megragadta a kilincset és egy erõteljes mozdulattal megrántotta. Az ajtó kivágódott, és egy tigrisbukfencet bemutatva egy párducot is megszégyenítõ módon a terem közepén találta magát. Ekkor azonban egy durranást és hatalmas üdvrivalgást hallott maga körül. Mivel még mindig szuperérzékenyek voltak reflexei, ezért viszonozta a tüzet, mellyel telibe trafálta a pezsgõsüveget, ami a durranást elõidézte.
-Szép lövés 006. – szólalt meg egy hang a háta mögül. – Hiányozni fog az ügyosztálynak. Ilyen gyorsan senki sem képes elpusztítani egy pezsgõsüveget, mint maga.
-Köszönöm, fõnök, nem hiába lõttem halomra azokat az ügynököket a régi szép idõkben. De ne is próbáljon marasztalni fõnök, teljesen szilárd az elhatározásom, nem tud megingatni. Ahogy leszerelek, keresek egy csendes kocsmát, és addig iszom, még be nem utalnak egy elvonóra, vagy amíg el nem visz a májzsugor. Már mindent pontosan elterveztem.
-Ugyan, eszem ágában sincs lebeszélni, úgyis létszámstop van a cégnél. Ha maga elmegy, és hülyére issza magát, felvehetek a helyére egy dögös titkárnõt, aki nem retten vissza egy kis munkahelyi zaklatástól. Azért sok sikert magának, igyon helyettem is, tényleg hiányozni fog.
-Köszönöm, fõnök, ebben nem lesz hiba!
Woode körbepillantott a szobában. Mindenki ott volt, akivel az évek során együtt dolgozott. Visszagondolt az elmúlt évekre, arra a megszámlálhatatlanul sok emberre, akiket együtt tettek hidegre, a kormányokra, amiket megbuktattak, és azokra a politikusokra, akiket kompromittáltak azzal, hogy megjelentették önéletrajzukat. Itt volt mindenki; Szõke Ciklon, az összekötõ tiszt, aki most is éppen telefonjával a fülén nyakig benne volt az egyik akcióban, Z, aki legutóbb sikeresen épült be a Hazai Távirányításos Egyesület tagjai közé, hogy leleplezze a távirányítókba rejtett, rádiókristálynak álcázott nyers gyémántokat csempészõ bandát – közben persze megnyert három hazai és két nemzetközi futamot is, ha már úgyis arra járt –, Monic ügynök, aki a portán ügyelt az épület biztonságára, szenzációs arcmemóriájával. Gyakorlatilag a számítógépes beléptetõ rendszer, csak álcázásképpen üzemelt az épület bejáratánál. Aki egyszer áthaladt a portásfülke elõtt, annak az arca örökre bevésõdött a fejébe. Ez még azonban semmi sem volt ahhoz képest, hogy képes volt bárkirõl megállapítani elsõ pillantásra, hogy milyen alsógatyát hord. A legutóbbi merényletet, amelyet egy alsógatyába rejtett felfújható gumikacsával próbáltak végrehajtani, Monic leplezte le, mivel a fémdetektorok csõdöt mondtak. Hatnap ügynök még mindig a virtuális hadviselés nagymesterének számított. Legutóbb egymaga védte ki az egyik szerveren, a terroristák által indított, virtuális támadást, miközben elfogyasztott hat óriáspizzát, négy adag paprikás csirkét, nyolc tányér pacalpörköltet és huszonhat palacsintát. Így a merényletnek csak egyetlen áldozata, a takarítónõ volt, aki az akció végén megtalálta a szobában felhalmozódott pizzás dobozokat. De itt voltak az újoncok is. Szobosz ügynök, aki ugyan újoncnak számított az irodán, de igen nagy jövõ állt elõtte. Az õ szakterülete az ellenfél területén végzett megtévesztés és álcázott hadmûveletek kivitelezése. Az utolsó éles bevetésén sikerült fél óra alatt összehozna egy punk-rock koncertet egy apácazárdában, hogy közben észrevétlenül buktassa le a pápa merénylõjét. A nevéhez fûzõdik továbbá a budapesti Szabadság híd lezárás, ami sajnos félreértésbõl eredt, ugyanis félreolvasta a napi teendõi közül a „szabadságterv leadás” pontot. A legnagyobbak is hibázhatnak. Ezt leszámítva igen nagy jövõ állt még elõtte. Az ajtó mellett ott állt, egy korsó sörrel a kezében, Sancho ügynök, aki szintén terepmunkáiról volt híres. Bármilyen társaságban képes volt észrevétlenül elvegyülni, amennyiben letettek elé egy korsó sört. Eljöttek a búcsúztatására az iroda elméleti szakemberei is, az agyak. Itt volt például Tao ügynök, aki szinte bármilyen eszközre képes volt FreeBSD operációs rendszert telepíteni. A legragyogóbb munkája közé tartozik, amikor egymaga öt óra alatt képes volt egy tamagocsiból és napelemes számológépbõl kialakítani egy komplett televízió átjátszó állomást, amivel Lagzi Lajcsi Dáridó mûsorát sugározva összeomlasztotta az egyik banánköztársaság, amúgy szappanoperákat sugárzó távközlését. A kormány a Zámbó Jimmy emlékmûsor után lemondott. A szobában állt még Luigi ügynök is, akit a nagy illuzionistaként is szoktak emlegetni. Úgy változtatta a külsejét, mint ahogy más a mobiltelefonját. Az egyik pillanatban megjelent szmokingban a sarki hentesnél, miközben rezzenéstelen arccal fogyasztotta két pár debrecenijét sok-sok mustárral, míg a következõ percben már a Piszkos Fred kocsmában tartott elõadást magasabb szintû matematikáról bárkinek, aki vele szemben ült.
Woode végigpillantott rajtuk, és hirtelen hatalmas üresség támadt a lelkében. Hiányozni fognak ezek az emberek. De az iroda már nem volt ugyanaz, mint ahogy a világ sem. Régen tiszták voltak a játékszabályok, jobban kiigazodott az ember. Ma már minden sokkal bonyolultabbá vált. Annak idején még számolatlanul mérgezte, lövöldözte az ember az ellenséges ügynököket, míg manapság három példányban kell kitölteni egy nyomtatványt, ha az ember bele akarna állítani egy kést valakinek a hátába. Az elsõ komolyabb változtatást az jelentette, amikor új fõnököt kaptak, akit egy külföldi irodából rendeltek át ide, hogy meghonosítsa az ottani módszereket. Ezt Woode már nem értette, elvégre ott is úgy harap fûbe valaki, mint itt. Aztán jött a minõségbiztosítás, amikor beleszóltak még abba is, hogy hány fokos golyóval lehet lelõni valakit. Amikor az egyik akció végén meg kellett indokolnia, hogy miért lõtt két golyóval többet az illetõbe, mint ahogy azt az „Ellenséges, most felfedezett pop sztárnak álcázott ügynök likvidálása, amennyiben mikrofonnal a kezükben tátognak” igazgatói utasítás elõírja, már tudta, hogy ez már nem ugyanaz. Kiöregedett a szakmából, váltania kellett, új fejezetet kellett nyitnia, ha nem akart szép lassan lecsúszni a süllyesztõbe. A kocsmában történõ pulttámasztás jó perspektívának tûnt.
Woode odament mindenkihez, mindenkivel váltott pár szót, végül rögtönzött egy húszperces, megható beszédet, majd elindult, hogy olyan életet kezdjen, melynek létezését csak mûvészfilmekbõl ismerte. Tudta, hogy ez volt az utolsó fellépése.

Egy korsó sört csapolva, nem kimérve

Besötétedett. Az utcát bevilágították a kandeláberek álmosító fényei. Woode kedvenc törzshelye felé tartott. Már egy hete kilépett az irodától. Minden nap újdonságként hatott számára, minden nap talált egy új felfedezni valót. Persze azért voltak pillanatok, amikor szívesen elõvette volna a revolverét, és szitává lyuggatta volna a BKV ellenõrt, amikor az eléugrott, hogy elkérje a jegyét, vagy kézigránáttal tüntette volna el a hosszú sorokat a postán. Belépett a helységbe, ahol vágni lehetett a füstöt. Woode azonban ezzel mit sem törõdve magabiztos léptekkel haladt a pult felé. A levegõben a füsthöz hozzávegyült az asztalok felõl érkezõ halk duruzsolás, hangos nevetés. Színpad volt ez valójában, ahol mindenki elõadta saját, jól begyakorolt magánszámát. Egy-egy kis világ, ahol elõjöttek a munkahelyi bosszúságok, barátságok születtek, sorsok dõltek el dominóként, mik lelkeket nyomtak agyon. A pult mögött ott tüsténkedett kedvenc csaposa. Woode leült a pulthoz.
-Egy korsó sört lesz szíves csapolva, nem kimérve.
A lány most pillantott csak a férfira, miközben rezzenéstelen arccal tartotta a csap alá a korsót. Ugyanolyan rezzenéstelen arccal tette le a korsót elé.
-Parancsoljon.
A hangja olyan élesen hasított a levegõbe, hogy Woode egy pillanatra beleborzongott. Valahonnan ismerõs volt számára a lány. Figyelte, ahogy a pult mögött végzi a munkáját.
Göndör, vörös haja a válláig ért. Egy szõke tincs vegyült a hajkoronába, amely különlegessé tette az egészet. Az arcán egyetlen érzelem sem tükrözõdött, ám valamiféle megfoghatatlan nyugalmat árasztott magából. Miután elmosogatta a poharakat, elõvett egy alátétet, és ráírt valamit.
Woode nyugodtan itta tovább a sörét, miközben az egyik asztalnál egy férfira lett figyelmes. Ahogy jobban végigmérte, összerezzent egy pillanatra. Tudta, hogy az illetõ már nem élhet, akire a férfi emlékezteti, de ettõl nem lett nyugodtabb. Egyedül ült a sarokban, egy szürke ballonkabátban, elõtte valami koktél, amibõl legalább négy szívószál és egy miniatûr napernyõ lógott ki. Elsõ pillanatra nem tûnt gyanúsnak, de ahogy jobban megnézte a férfit ballonkabátban és fekete napszemüvegben, mellette egy fém aktatáskával, amely mintha oda lett volna bilincselve a csuklójához, tudta, hogy valami nincs rendben.
Visszafordult a pulthoz, hogy kifaggassa a csaposlányt, hátha tud valamit a ballonkabátos idegenrõl, de a lány eltûnt. A pulton csak egy söralátétet látott, amelyre az elõbb írt valamit. Amikor visszafordult a férfi felé, már annak is hûlt helye volt. Zsebre vágta az alátétet, fizetett, majd elindult a kijárat felé. Ahogy körbenézett, hirtelen úgy érezte, hogy valaki iszonyatos erõvel meglöki hátulról. Éppen arra készült, hogy hátrapillant, de ekkor hatalmas robbanás szakította szét az utca csendjét, és a hátában a pokol tüzét érezte. Amikor pár perc múlva magához tért, az utca másik oldalán találta magát a járdán, egy méretesebb kutyaszartól alig öt centire.
-Hú, ez szoros volt, landolhattam volna rosszabbul is. – állapította meg magában.
Amikor feltápászkodott, elõvette a söralátétet. „A medve téli álmot alszik, de a mackósajt nem álmodik a hûtõben. Ne felejtsd el, itt a lét a tét!”.
Elsõ gondolata az volt, hogy a nõ a bárpult mögött nem volt normális, de utána eszébe jutott, hogy ezt a mondatot már hallotta, mégpedig az „Alvó ügynökök felébresztése” elõadáson. Homályosak voltak csak az emlékei, egyedül a sajtos szendvicsre emlékezett, amit a büfében adtak. Egy valamiben viszont biztos volt, a központban baj van, és neki oda kell mennie.

Gyugyu, aki még mindig Gyugyu, a nagyon kemény

Gyugyu, a nagyon kemény, legjobb esõkabátját vette fel ehhez a munkához. Régi adósságot törlesztett, orrában még mindig ott kavargott a robbanástól félig megsült hal illata. Pár heg tanúskodott még az esetrõl, ami azonban nem zavarta, mert még keményebbé tették külsõre, ami az õ szakmájában egyáltalán nem volt hátrány. Egész nap követte Woode-ot, és amikor az bement a Csendes Zongorista bárba, már tudta, hogy elérkezett a bosszú pillanata.
Még a kocsiban felcsatolta csuklójára aktatáskáját, ami tízkilónyi plasztikbombát rejtett magában. Amikor a bejárathoz ért, egy nõt pillantott meg, amint éppen távozik. Szeme sarkából még látta, ahogy a nõ leveszi parókáját a fejérõl, majd bedobja a legközelebbi kukába. Távolról úgy tûnt, mintha egy göndör vörös paróka lett volna. A nõ ezután sietõs léptekkel távozott, befordulva a következõ sarkon. Gyugyu, a nagyon kemény, belépett a bárba.
Határozott léptekkel odament a bár sarkában található asztalhoz, közben feltéve a napszemüvegét, hogy minél inkább kerülje a feltûnést. Ahogy leült, és végigpillantott Woode-on, újra bevillantak a régen történtek. Látta szeme elõtt, ahogy ott ül a tûzpiros Suzukiban, mellette kedvenc gránátvetõje, orrán egy csipesz. Várta a pillanatot, amikor elégtételt vehet azért, amit Woode, a profi Markotabödögén mûvelt vele. Igen, határozottan keménynek érezte magát abban a pillanatban, de ez nem tartott sokáig. A következõ pillanatban már több száz kilónyi hal borította be az egész kocsit. Ismét hallotta, a millió elõtörõ kérdést, ami akkor tódult belõle elõ. Miért pont rám zúdul több száz kiló hal? Hol fogom újrafestetni a kocsit? Mit fogok ráírni a betétlapra, hogy ezt elhiggye a biztosító? A következõ pillanatban azonban minden elsötétült, amikor az ajtónyitó fogantyú helyett a gránátvetõ kioldó zsinórját rántotta meg. Aztán csend és sötétség. Csak homályos emlékképek, amint a biztosítónak magyarázza az esetet. Hosszú sorok a háziorvosának az ajtaja elõtt, TB kártya keresése az alsógatyás fiókban.
-Mit hozhatok?
-Nem tudom a TAJ számomat, de kérem, segít…– Gyugyu, a nagyon kemény ekkor pillantotta meg az elõtte álló pincérnõt. – Igen, egy vodkát kérnék és hozzá egy barackot kísérõnek.
Miután a pincér távozott, lecsatolta csuklójáról a táskát, majd a fogantyú belsõ részén elhelyezkedõ gombbal elindította a visszaszámlálást. Mivel volt még tíz perce a robbanásig, megvárta, míg megérkezik a rendelése, utált józanul a levegõbe röpíteni. Fülében ott csengtek a fõnök szavai. „Gyugyu, ezt ne szúrd el, számítok rád. Ez az egész akció kulcsa. A 00-s mindenképpen ki kell vonnod a forgalomból, nem zavarhatja meg a tervünket.” Mindez pár hete történt. Akkor kereste meg õt H, mint Huba, a nagyfõnök. Az elõzõ akcióját, amelyben romlott Túró Rúdival próbálta meg lemondatni a kormányt, Woode hiúsította meg, ezért akart tõle mielõbb megszabadulni. Gyugyu akkortájt éppen a „Adj Egy Esélyt A Megrokkant És Lelkileg Megtört Bérgyilkosoknak” alapítvány egyik szanatóriumában feküdt, ahol utókezelték. Amikor megtudta, hogy Woode a célpont, azonnal igent mondott. Ez persze csak a terv egyik fele volt. A másik tervet H, mint Huba a fõhadiszállásukon ismertette. Gyugyut lenyûgözte a profi szervezés. A bûnbanda egy nemzetközi nagyvállalatként üzemelt, ez volt a fedõszervezet. Újrahasznosított, sárga, gumikacsákat exportáltak Afganisztánba, amit ha megnyomott az ember iszlám jelszavakat kezdett énekelni Bush hangján, német akcentusban és francia orrhangon. Ez hatott, senki sem gondolta volna, hogy a sikeres játékgyártó vállalat valójában Kelet-Európa legnagyobb bûnszövetkezetének nyújtott álcát. H, mint Huba a legutóbbi sikertelen akciója után valóban beváltotta ígéretét, és a Microsoft egyik vezérigazgatójaként dolgozott. Miután sikeresen csempészett kábítószert Dél-Afrikába, Windows operációs rendszernek álcázva, amit hivatalosan a cég nagylelkû adományként adott a „Dél-afrikai hegyi zerge- és osztrák stüszi vadászok” egyesületének, már újra elérkezettnek látta a pillanatot, hogy valami grandiózus dolgot vigyen végbe, megvalósítva ezzel régi vágyát, az abszolút bûntényt, amelynek semmi értelme. Közben még megválasztották egy kelet-európai ország miniszterének, ami azonban sokkal korruptabbnak bizonyult, mint ami az õ értékrendjébe belefért, ezért nem erõltette a dolgot.
Gyugyu, a nagyon kemény is jelen volt akkor, amikor H, mint Huba, a vezetõi értekezletnek álcázott megbeszélésen vázolta a legújabb tervét.
„Uraim, elõször is szeretnék üdvözölni minden itt megjelent csoportfõnököt. Van szerencsém bejelenteni, hogy a magyarországi bûnözési lista élére kerültünk, és népszerûségben megelõzve a Whiskys rablót. Ha belegondolok, hogy tavaly a szervezetet még a népjóléti miniszter is megelõzte, nem beszélve Rózsa Sándorról, akkor elmondhatom, hogy jelentõs haladást értünk el e téren. Térjünk azonban a lényegre. A fõ tervünk elsõ lépéseként kiiktatjuk az iroda kulcsemberét, jóllehet, magam is tisztában vagyok vele, hogy az illetõt pár héten belül az iroda amúgy is elbocsátaná, a cégen belül kiküldött körleveleinek hangneme miatt. Ezt a feladatot Gyugyura bíztam, mivel neki személyes érdeke is fûzõdik az illetõ likvidálásához. Ez viszont csak a tervünk könnyebbik fele. A fõ célpontunk itt látható.”. H, mint Huba ekkor egy gombnyomás segítségével elsötétítette a termet és bekapcsolta a vetítõt, melyen megjelent a célpont. A teremben ekkor halálos csend támadt, egyetlen csoportvezetõ sem akart hinni a szemének, nagyobb hidegzuhanyként érte õket, mint amikor kiderült, hogy karácsonykor a cég dolgozói között mégiscsak prémiumot kell osztaniuk, nem hittek szemüknek. H, mint Huba azonban a legnagyobb nyugalommal és hidegvérrel folytatta az elõadását. „Ne lepõdjenek meg uraim, jól látják, az a második lépés, behatolunk a központba. Egy régi épülettel van dolgunk, melynek alaprajza bonyolultabb, mint a Pentagon alaprajza. Valójában két épületbõl áll a komplexum, melyeket a legkülönbözõbb pontokon rejtett folyosók kötnek össze. Ami egyszer eltéved ebben az épületben, könnyen ott pusztulhat. Minden átjárónál elektronikus beléptetõ rendszer, minden második szintek üdítõ- és kávéautomata, büfének álcázott megfigyelõpontok. Lehallgató berendezések, csótánynak álcázott, legmodernebb technikájú poloskák, és majdnem minden második méternél egy-egy csótánycsapda. Bármikor megállítható páternoszter, a portáról napi huszonnégy órás megfigyelés, ahonnan bárki becserkészhetõ pár perc alatt, egy teherlift, a legmodernebb biztonsági berendezésekkel, melyeket csak egy személy ismer, de õ szinte folyamatosan házon kívül tartózkodik. Nem egy hajléktalan kapott májzsugort, hogy ezeket az információkat megszerezte.”. Egy pillanatra H, mint Huba szünetet tartott, majd folytatta. „A fõ célpont a második emeleti gépteremben található, és elárulhatom, hogy nem kis erõkkel õrzik. Elõször is itt van Z ügynök, a fegyverek és egyéb technikai eszközök specialistája. A GPS nyomkövetõ és a magánál tartott legkülönbözõbb lõfegyverek segítségével percek alatt képes lokalizálni, és elfogni a behatolót. Nem lehet kijátszani az éberségét. Még ügyfélnek álcázva, és idõpontot egyeztetve sem lehet átjutni rajta. Legújabb információink szerint képes távirányításos eszközökkel is szemmel tartani az egész szintet. Ez azonban még nem minden. A portán Monic ügynök, az emlékezõfenomén õrködik. Ha valaki egyetlen szórakozóhelyen is megfordult az elmúlt tíz évben, õ azonnal beazonosítja, és riasztja a biztonsági szolgálatot, legyen az illetõn bármilyen alsógatya. A portán szokott még õrködni Szõke Ciklon ügynök, az iroda megtévesztési és hadmûveletekért felelõs osztályának a rangidõs tisztje, aki esetenként Sztory Magazinnal szokta álcázni magát, és bármikor képes elmesélni a Barátok közt sorozat bármely részének tartalmát. Õt lesz talán a legkeményebb feladat átjátszani. A portán található még Monic mellett Bálint, a nyugodt erõ, aki a puszta megjelenésével képes elrettenteni a betolakodót, ezért az esetek többségében alvást színlelve figyeli az eseményeket, ez azonban csak megtévesztés. A legapróbb neszre képes lendületbe hoznia testének több mint száz kilóját, a másodperc tört része alatt. Alkalmanként megjelenhet László ügynök, aki ugyan a fóti szekció tagja, de a legkiszámíthatatlanabb idõpontokban képes feltûnni egy mcdonaldsos zacskóval a kezében. Informátoraink azonban azt jelentették, hogy az elkövetkezõ három hétben téli gumit illetve új dísztárcsát tesz a kocsijára. A német kocsikkal foglalkozó részlegünket már megbíztam, az összes Volkswagen Corrado kocsira felszerelhetõ alkatrész felvásárlásával. A részleg jelezte, hogy elég lenne csak a téli gumikra koncentrálni, de nála sohasem lehet tudni, hogy mit kíván még kicserélni, ezért úgy döntöttem, biztosra megyünk. Ez talán megállítja pár hétre. Ne feledjék uraim, ezt most nem hibázhatjuk el. A második lépés végrehajtása alatt én átmenetileg projektvezetõként fogok a cégnél dolgozni, hogy bevezessük új termékünket, az új Bin Laden figuránkat, amelynek végbélnyílásából amerikai zászlók jönnek ki gombnyomásra. Az akció kivitelezésének pontos részleteit megtalálják a kiosztott dossziékban, a „Katasztrófa esetén történõ proaktív intézkedési terv” után. Sok sikert!” Gyugyu a nagyon kemény felhajtotta utolsó körtepálinkáját, amely elõtte volt, de ahogy a pult felé nézett, rémülten tapasztalta, hogy Woode-nak már hûlt helye. Az órájára pillantott, hogy megnézze, hogy mennyi ideje van még a robbanásig, de ez volt élete utolsó pillanata, pedig már kezdte magát ismét keménynek érezni.

Rés a pajzson

Woode leporolta szmokingjáról a törmeléket, válla felett hátrapillantott, és látta a bárból feltörõ sûrû, sötét füstöt. Körülötte az utcán mindenfelé üvegcserepek, a bár ajtaja felett még párszor felvillant a Csendes Zongorista neoncsövekbõl kirakott felirata, majd végül az is megadta magát. Woode azonban nem lombozódott le, ugyan ez volt a kedvenc törzshelye, és egy kissé sajnálta, hogy nem támaszthatja többé a cseresznyefából készült bárpultot, ugyanakkor végtelenül boldog volt valahol. Végre újra akcióban találta magát, kifogástalan állapotban lévõ, frissen vasalt szmokingjában, melynek belsõ zsebében ott lapult kedvenc márkájú szivarja és alig egy perce próbálták eltenni láb alól, méghozzá úgy, hogy miszlikbe robbantottak egy egész bárt. Akkor, amikor mindenki elhidegült egymástól, a munkahelyen egyéniség nélküli beosztottak végzik értelmetlennek tûnõ munkájukat, miközben a vezetõség nap mint nap érezteti velük, hogy õk csak egy nélkülözhetõ homokszemek a rendszerben, akkor õt, Woode-ot ennyire fontosnak tartják. Ekkor már nem gondolt elõzõ terveire, amikben azt szövögette, hogy mihez fog kezdeni az anonim alkoholisták népes táborához tartozva.
Miután élete ismét visszazökkent a normálisnak mondható kerékvágásba, fogott egy taxit, és azonnal a központba vitette magát. A központba érve hanyag eleganciával nyújtotta oda az ötszázast a taxi sofõrjének, majd kínos mozdulattal adta oda az ezrest, amikor kiderült, hogy az ötszázas kevés lesz. Hiába, régen vitette be magát a központba taxival.
Az épület nyugodtnak tûnt, ami teljesen normális volt, mivel már este tizenegy felé járhatott az idõ. Túlzottan is nagy volt a nyugalom, ami beindította Woode fejében a vészcsengõket. Ahogy beért a portára megpillantotta Bálintot, a nyugodt erõt, amint hátracsuklott fejjel, nyitott szájjal, halk horkolást hallatva figyelte a körülötte lévõ világ legapróbb rezdüléseit. Monic mellette, mint mindig, szintén éberen.
-Hé, Woode, úgy tudtam, hogy te már egy kocsmában támasztod a pultot.
-Így is volt, amíg valakinek más elképzelései nem voltak velem.
-Hogyhogy, mi történt?
-Valaki gyorsított ütemû falbontást végzett. Ráadásul az egyik ügynökünk üzenetet hozott a központból, felébresztettek. Jöttem, ahogy tudtam, mi a gond?
-Nem tudok róla, hogy itt bármi gond lenne, minden nyugodt.
-Biztos vagy ebben? Nem történt semmi rendkívüli?
-Semmi, egyedül Laci nézett be pár órája, de nem jött be, csak a zöld Corradojával állt be a parkolóba, Szõke Ciklonnal volt. Õ is csak pár percig volt itt, majd elvitte a megmaradt festékeit, amivel múltkori akcióban megtévesztésbõl fehérre festette azt az üvegházat, amivel elterelték az öngyilkos arab merénylõket a Fehér Háztól.
-És nem láttál rajtuk semmi gyanúsat?
-Nem, Lacit nem láttam ugyan, de kiszállt segíteni Szõke Ciklonnak, kinyitotta a csomagtartót, még hallottam is, hogy erõsebben szól a kocsiból a Zámbó Jimmy nagylemez…
-Várj, azt mondtad, hogy segített Szõke Ciklonnak és Zámbó Jimmy jött a kocsiból. Várj, itt valami nagy gond lesz. Nézd meg, légy szíves a beléptetõ rendszer eseményeit.
-Persze, egy pillanat… Igen, itt van. Belépett Szõke Ciklon tíz óra huszonhárom perckor, és kilépett húsz perc múlva.
-Ez akkor sem áll össze. A Zámbó Jimmy a kocsiból még betudható pillanatnyi elmezavarnak, de hogy segített Szõke Ciklonnak, ez nem rá vall. Felmennék körülnézni, ha nem bánod.
-Ugyan, hogy bánnám már?
Woode elõvette beléptetõ kártyáját, mely még mindig ott volt nadrágjában.
-Hé Woode, boxer?
-Méghozzá fekete, hogy passzoljon a szmokinghoz.
Woode megigazította mandzsettagombját, miközben a páternoszterrel felért a második emeletre.
Belépett a szobába, ahol nem látott semmi szokatlant. Z ügynök éppen a távirányításos kocsija fölé görnyedve nézegetett valamit.
-Helló, Z!
-Üdv, Woode!
Z még mindig a kisautó fölé görnyedt, nem nézett rá Woode-ra.
-Nem értem, már átforrasztottam az akkukat, de még mindig nem tudom a kiegyenlítõvel maximálisra húzni a feszkót.
-Hé, Z, van egy kis gond, üzenetet kaptam a központból, az egyik bárban, ahol éppen új életem elsõ napjait tengettem. Mostanra a bár darabokban, és gyanítom egy régi ellenfelem is, akirõl azt hittem, hogy réges-régen felrobbant, amikor beterítette pár száz kiló nyers hal. Itt minden oké?
Z most mélyen Woode szemébe nézett, várt pár másodpercet és komor hangon megszólalt.
-Nem igazán, lecsúsztam az országommal pár helyet, nem húztam a fel a vérszomjat, és ráadásul meggömböztek. Védtelen vagyok, ha most beütnek, a következõ körben átkerülök a másik szigetre és kezdhetem el a druidákkal az egészet.
Woode várt pár percet, miközben átérezte a helyzet súlyát.
-Ember, ez nagy baj, de a központban minden oké?
-A központban, persze, minden oké, azt leszámítva, hogy Szõke Ciklon elvesztette a belépõ kártyáját.
-Elveszette? Várjunk egy percet…
Woode odament az egyik terminálhoz, és elindított egy Internetböngészõt. Azt tette, amit az esetek többségében mindig tesz, ha egy Internetböngészõ elé kerül, belépett a legnagyobb magyarországi pornóanyaggal rendelkezõ weboldalra. A megérzése nem hagyta cserben, az oldal nem jött be.
Woode Z-re nézett, aki éppen most forrasztotta a negyedik akkumulátort a másik három mellé, és csak ennyit mondott.
-Hívd a Minisztériumot, a kód: rés a pajzson.

A nõ a bárból

Tíz órán belül az iroda összes ügynöke beérkezett. Mindent és mindenkit berendeltek, amire szükség lehetett, sõt még azt is, amire semmi szükség nem volt. Az összes aktív ügynököt, a visszavonult ügynököket, a belsõ hosztesz szolgálat embereit, pár lányt a párkeresõ szolgálattól, négy rekesz sört, hat óriás pizzát, és az ügyeletes tûzoltózenekart, továbbá egy mentõt arra az esetre, ha valaki komolyabb mértékben részegedne le, mint azt a helyzet megkívánta.
A látszólagos kapkodás és káosz ellenére azonban Woode, a profi abszolút kézben tartotta az eseményeket. Pillanatnyilag a károk felmérését végezte a központi irányító központban, mely pillanatnyilag az épület idegközpontjaként mûködött. Elsõ lépésként lezáratta az épületet, az ügyeletes operátorral kiküldette az ilyen esetekben kiküldendõ SMS üzenetet, melynek szövege „A jegesmaci belenyalt a szilvalekvárba, amitõl kezd bebábozódni, de a nyúl sose tolná meg az oroszlánt hátulról” volt. Az ilyenkor elküldendõ üzenetet a páncélszekrényben tárolták, melynek kódját két részre bontották, amiket két különbözõ ember õrzött, akik nem ismerték egymást, és soha sem tartózkodhattak ugyanabban az idõben ugyanazon a helyen, ezért a páncélszekrény kódját felírták alkoholos filccel a páncélszekrény ajtajára. Az irodánál tudták, hogy mi az a biztonság, és be is tartották.
Miután a páncélszekrénybõl elõvették a kódkönyvet, amely alapját egy Pap Rita album szövegkönyve képezte, lekódolták a szöveget és elküldték az iroda összes csoportvezetõjének, akik általában szabadságukat töltötték, külföldi konferencián vettek részt, vezetõi értekezleten voltak, vagy egyszerûen fogalmuk sem volt, hogy mi is a feladatuk. Amikor megkapták az üzenetet, azonnal telefonáltak a felettesüknek, akik hitelesítették a riasztást, majd ezek után visszaigazolást kértek az operátortól, aki az üzenetet eredendõen kiküldte. Amennyiben az üzenet hiteles volt, a csoportvezetõk kiküldtek egy körlevelet, hogy értesítsék az operátort, aki megtette a szükséges lépéseket. Itt senki sem hibázhatott, amennyiben a szöveg nem ment át a hitelesítésen, az operátor azonnali fegyelmivel távozott.
-Megjött már a visszaigazolás a helyzet valódiságáról? – érdeklõdött Woode az ügyeletes operátornál.
-Igen, most végeztek a dekódolással, az eredeti szöveg „Nyaljál te be annak a jó édes…”
-Jó munka, operátor, akkor ezek szerint tényleg megtörtént az, amit 8 órája észleltünk. Még szerencse, már kezdtem megijedni, hogy árnyékra vetõdtünk. A fóti iroda válaszolt már?
-Igen, azt mondták, hogy a fóti kapcsolat már úton van, ez volt a pontos szöveg „Most indulok, de menet közben még benézek az olaszokhoz, valami gondjuk van.”.
-Dekódolták már?
-Persze, rajta vagyunk, de van egy kis gond, az olaszországi kapcsolatokkal foglalkozó részlegünkben nem boldogulnak a kódkönyvükkel.
-Ne adják fel, ebbõl akár még nemzetközi incidens is támadhat.
Woode, a profi ekkor Z-hez fordult.
-Jutottál valamire?
-Nem igazán, már kétszer kisütöttem az összes akkumulátort, de még mindig nem úgy megy, ahogy kéne, azt hiszem, megpróbálom kétezer milliamper órásokkal, hátha úgy jobb lesz.
-Rendben, Z, én bízom benned, ezt ne felejtsd el.
Ebben a pillanatban érkezett be Steve, az iroda vezetõje, láthatóan kimerült állapotban.
-Jöttem, ahogy tudtam, de egy örökkévalóságnak tûnik, amíg a taxisok a másik épületünkbõl átérnek ide. Hajnal három körül járhatott már, amikor végre végeztem a heti riportommal. Már éppen hívott az asszony, hogy mikor indulok, amikor befutott az operátor üzenete. Mennyire súlyos a helyzet?
-Hát, nem sokat tudunk még, de valószínûleg két behatolóval van dolgunk. A biztonsági rendszer szerint este tízkor léptek be az épületbe. A sorompón egy zöld Corradoval jöttek be. Ezután Szõke Ciklon beléptetõ kártyáját használva, feltehetõen egy nõ, jutott át a portán.
-Hogy szerezték meg a kártyát Szõke Ciklontól, elrabolták?
-Még nem tudjuk, elõzetes információink szerint Szõke Ciklon átcserélte a kabátját a téli kabátjára és feltehetõen a kártya a másik kabát zsebében maradt. Már beszéltem vele többször telefonon, de nem tud pontosan visszaemlékezni. Ha bejön, megpróbálkozunk egy regressziós hipnózissal, talán az segít megoldani a rejtélyt.
-És a kocsi? Az alapján talán elindulhatunk.
-Már elemzik a videofelvételeket, de még semmi. Az egyetlen nyom, ami a nagyításokról kitûnik, az egy kávéfolt a hátsó ülés kárpitján. Ez kizárja, hogy a kocsi valóban a fóti kapcsolatunk autója lett volna.
-Értem. És mi tûnt el?
-A nálunk elhelyezett pornószerver, ami a belföldi Internetezõk hetven, a nemzetközi látogatók negyven százalékát szolgálta ki. Az akció leplezéseképpen a forgalmat átirányították egy másik szerverre, amit a „Terhesen is lehetsz szexi, negyven év felett, szarkalábakkal a szemed alatt” feminista, félkatonai szervezet üzemeltet, harcolva a negatív diszkrimináció ellen.
-Igen, ismerõs az oldal, mintha jártam már volna ott párszor.
-Pár óráig sikerült is elterelni vele a látogatók figyelmét, egészen addig, amíg valaki feljelentést tett, azt kifogásolva, hogy az egyik képen a gyermekét szoptató, egyébként teljesen meztelen anya valószínûleg nem fertõtlenítette a cumisüveget etetés elõtt. Ez már csak azért is furcsa, mert az akció szervezettsége profikra utal, akiktõl furcsa az ilyen amatõr hiba.
-És mit kezdenek a szerverrel maga szerint?
-Személy szerint gyorsan lementeném a szerver anyagát CD lemezre, és darabját elkezdeném árulni ötezer forinttért, kihasználva a monopolhelyzetet, de az elemzõk elvetették ezt az ötletet, szerintük a képek nem tartalmaznak elég kiskorú és terhes sex- valamit s/m kategóriájú képet ahhoz, hogy versenyképes legyen a piacon. Szerintük nem a szerveren elhelyezett anyagra volt szükségük, hanem magára a szerverre.
-A szerverre, miért?
-Mivel a szerver kapacitása meghaladja a NASA és az amerikai Védelmi Minisztérium legnagyobb gépének kapacitását. Az szerver üzemeletetõjével már beszéltünk. Szerencse a szerencsétlenégben, hogy a gépet az elkövetkezõ napokban akarták tovább bõvíteni, hogy megnyissák a „Két kutya, három nõ és két gorilla” illetve a „Anettka a férfivá operálás elõtt” rovatokat. Az elõzetes becslések szerint a két rovat által megnövekedett terhelést már nem bírta volna ki a gép.
-Anettka nõ, ezt nem mondja komolyan? Tényleg, Woode, maga hogy csöppent bele ebbe az egészbe? Én úgy tudtam, hogy már leitta magát a sárga földig egy kocsmában.
-Az igazat megvallva ez volt a szándékom, fõnök, elhiheti, de akkor az egyik ügynök, akit kiküldtek, kódolt üzenetet adott át, ami a visszahívó parancsomat tartalmazta. A bár azóta darabokban, és megjöttem.
-Én nem adtam utasítást alvó ügynök ébresztésére.
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon, Monic volt az a portáról. Woode pár szót váltott vele, miközben folyamatosan a nõ járt a fejében a bárból, majd letette a kagylót és Stevere nézett.
-A fóti kapcsolat megérkezett.

A szerver, ami már nem szerver

Laci, az abszolút kiszállt zöld Corradojából, és magabiztos léptekkel indult az emeleten berendezett fõhadiszállás felé. A legújabb divat szerint volt öltözve, vadonatúj bakancsa alatt hangosan ropogott a friss hó. Ahogy megkapta a központi iroda üzenetét, azonnal összekapta magát. A garázsból való kiállás ugyan nem ment zökkenõmentesen, mert szembesülnie kellett a garázs ajtaja elõtt felgyülemlett hóval. Egy órányi hólapátolás után autóba vágta magát, melyet azonban még indulás elõtt percek leforgása alatt kitakarított. A garázsban ott sorakozott pár autó, melyeket amolyan hobbiként gyûjtött. Már rég elhatározta, hogy egyszer, majd nyugodtabb napjaiban rendbe rakja õket. A gyûjteménye legkedvesebb darabjai a Barkas és a Skoda voltak. Amikor rágondolt, hogy hányszor hagyta õt cserben az akkumulátor, hány közúti ellenõrzésen esett át, vagy hány részeg haverja hányt ki a jobb elsõ ablakon keresztül, amikor ezekben az autókban nyomta a gázt padlóig, mindig elfogta valami kellemes érzés.
Lassan felért az irodába, ahol látta már a nagy elõkészületeket, élükön Woode-dal. Miután gyorsan tájékoztatták az eseményekrõl és kiugrott a McDonaldsba egy Big Mac menüért, a nagyfõnök összehívta a csapatot, hogy kiossza a további feladatokat.
Bement hát a tárgyalóba, a többiek után, akik már helyet foglaltak. Széttépte a mcdonaldos zacskót, melyet így amolyan rögtönzött terítõként használhatott.
-Mi a pálya fõnök? Húzzunk bele, mert pörög a parkolóórám.
Steve már felvázolta az elõzményeket.
-A két behatoló tehát elvitte a szervert, majd egy zöld, Corrado típusú személyautóval távozott. Az autóról készült videoanyagot a technikus kollegák már tanulmányozzák, és megkérném Laci ügynökünket, hogy kapcsolódjon be ebbe a munkába, mint a terület szakértõje. Második nyomként szolgálhat az elvesztett belépõ kártya, azonban Szõke Ciklonból még regressziós hipnózissal sem sikerült kiszedni, hogy melyik táskájába illetve kabátjába mit és mikor pakolt, úgyhogy ezen nem tudunk elindulni. A harmadik nyomként szolgál az a nõ, aki Woode-nak kódolt üzenetet adott át, közvetlenül, az ellene készülõ, merénylet elõtt. Monic ügynök már ráállt az ügyre, azonban, Woode által adott személyleírás alapján eddig csak azt sikerült megállapítani, hogy az illetõ nem azonos Szikora Róbert popénekessel és nem ját szilveszter este a SOTÉ-n. A helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy a kormány negyvennyolc óra haladékot adott arra, hogy elõkerítsük a tetteseket és a szervert újra üzembe helyezzük, ugyanis a határidõ lejárta után teljesen kiszámíthatatlanná válna az állampolgárok viselkedése és esetleg zavargások is kitörhetnek. Megelõzõ óvintézkedésként a Magyar Televízió és a kereskedelmi csatornák a nap huszonnégy órájában a Barátok közt sorozatot, a két valóságshow-t, Koós nosztalgiaestet valamit Lagzi Lajcsi szilveszteri mûsorát, a „Fújhatod azt a kürtöt rogyásig, mert én tutibb csávó vagyok” mûsorát sugározzák. Amennyiben ez is kevés lenne, akkor újra mûsorra tûzik a Vad angyalt, melynek szüneteiben a „Dallas extra verzió, avagy amikor már a viaszbábuk is lehetnek sztárok a panoptikumban” digitálisan felújított részeit sugározzák.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy a minõségbiztosítási kritériumok miatt a helyzet súlyossága a „Több embert, súlyosan érintõ, de azért még nem szólunk a vezérigazgatónak” kategóriába sorolható, aminek következtében megoldást kell találnunk legkésõbb hetvenkét órán belül.
Steve befejezte beszédét, és elindult kifelé a szobából, ám ekkor megszólalt a mobiltelefonja.
-Igen, édesem, majd visszahívlak, csak közbejött egy megbeszélés…
Woode, a profi odalépett Laci, az abszolúthoz.
-Hát nem túl rózsás a helyzet, mi a meglátásod?
-Nem is tudom, elõször is valami zörgést hallottam a mûszerfalból, valószínûleg múltkor csesztek el valamit, amikor szervizben volt, most pedig csokifagyit adtak eperfagyi helyett.
-Én az esetre gondoltam.
-Szép munka, az biztos, azt hiszem, megnézem azt a videofelvételt, hátha láttam azt a gépet a legutóbbi Scirocco találkozónkon.
-Rendben, én pedig elõkerítem azt a nõt a föld alól is.
Hirtelen egy újonc ügynök pattant Woode-hoz.
-Uram, Frodó ügynök vagyok a kiszámíthatatlan és elõre be nem látható katasztrófákkal foglalkozó részlegrõl, de szólítson nyugodtan Mázlisnak. A fõnök küldött, hogy tartsak magával, ha netán újra merényletet készülnének elkövetni maga ellen.
-Szóval Frodó, Mázlis Frodó. Na, akkor nézzünk be a raktárba egy kis felszerelésért, aztán irány a terep.
Miután lementek a raktárba, ahol Woode magához vett pár elengedhetetlenül szükséges felszerelést, mint például egy globális helymeghatározót, amely pár milliméteres pontossággal meg tudta adni az összes óvszerautomata pozícióját, egy kép, hang, szag és íz továbbításra képes mobiltelefont, ami képes volt száz kilométeres körzetben lokalizálni minden, három napnál régebben keményített inggallért, végezetül pedig egy zacskós levespornak tûnõ álcázókészletet, ami vízhez keverve arab pénzváltó üzérré alakult, már indulhattak is, megtalálni az ismeretlen nõt.

Miss McCora

A nõ kilépett a zuhanyozó függönye mögül. Leemelte a törölközõt a króm törülközõtartó-rúdról, majd a haja köré csavarta. Meztelenül sétált oda a fürdõszobatükörhöz, amit teljesen elhomályosított az egész szobát betöltõ pára. A kezével láthatóvá tett egy felületet, amiben láthatta magát, majd leült elé. Kivette a fiókból testápolóját, és végigkente testét a krémmel. Harminc felé közelített, ám ez alakján egyáltalán nem látszott, fejében azonban nem az átlagosnak mondható harminc éves nõk gondolatai jártak. Nem gondolkodott azon, hogy kutyát tartson, vagy hogy milyen pasit szedjen fel legközelebb, aki biztosítani tudja számára a biztos megélhetést, de még az elsõ születendõ gyerekének neve sem lebegett szemei elõtt. Egészen más gondolatok foglalkoztatták. Fejében ott sorakozott a város összes kozmetikai szalonjának telefonszáma. Az összes kozmetikus, akit akár az éjszaka közepén is rá lehetett venni egy komplett hajfestésre és duerolásra, ha éppen a szükség úgy hozta. Szekrényeiben a legkülönfélébb ruhák, és cipõk sorakoztak, hogy bármihez fel tudjon öltözni, legyen az akár egy egész estén átnyúló és hajnalig tartó diszkóparti, vagy egy halotti tor. Egyáltalán nem volt könnyû feladat manapság mindig napra készen állni, hogy a megfelelõ pillanatban csavarja el egy családos ember fejét, házasságokat döntsön romba egy pillanat leforgása alatt. Manapság, amikor már a mûkörmöket is építeni kell, már nem elég csak egy hanyag eleganciával felvitt lakkréteg, és akkor még nem is beszélt az ember a csúcstechnikával bíró turbószoláriumok hihetetlenül széles választékáról. Nem öncélú volt ez a szépség, melyet tudatosan és szívós munkával próbált megõrizni. A teste eszköz volt, egy finoman hangolt hangszer, aminek segítségével bámulatos természetességgel tudott játszani a férfiak egyszerû észjárásával megalkotott színdarabjában. Egy ártatlannak tûnõ mosoly, egy kedves kacaj, vagy csak vihogás is egy pillanat alatt tudott megnyitni bármilyen ajtót. Ez nála azonban csak álca volt, mellyel igyekezett elrejteni belsõjét. Valójában ez a tündéri külsõ egy vad, mindenre elszánt belsõt rejtett. Ha nem is gazdag, de tehetõs családból származott. Már az iskolaévek alatt megtanulta, hogy csak az boldogul az életben, aki nem tiszteli a szabályokat, megkerüli azokat és saját kedve szerint értelmezi azokat. Az iskolaévek alatt soha, egyetlen egyszer sem nyitott ki tankönyvet. A dolgozatok alatt általában kiválasztott egy fiút az osztályból, és egyszerûen lemásolta az õ munkáját. A felelések alkalmával talált valami kibúvót, amivel megúszta a dolgot. Sosem bukott le, no nem mintha nem vágott volna az esze. Nagyon is helyén volt az esze. Ahhoz ugyanis, hogy az ember csaljon, sokkal több sütnivalóra van szüksége. Másról volt szó. Túlzottan is jól vágott az esze, és így rájött arra az alapigazságra, hogy minek erõltesse magát, ha másképp is célt érhet.
A gimnázium elvégzése után nem ment egyetemre, pedig pontjai alapján bármelyik egyetemre bekerülhetett volna. Ehelyett egy modelliskolában tanult tovább, mert tudta, hogy itt tökéletesítheti a végzet asszonyaként való fellépés minden trükkjét.
Miután McCora végzett a testápolással telefoncsörgést hallott a másik szobából. Elindult hát a nappaliba, egy szál törölközõvel a fején, hogy felvegye a kagylót.
-Igen, itt Didi.
A vonal másik végén H, mint Huba volt. A modelliskola végén tartott záróvizsgán, melyet a „Mutassuk meg azoknak a szerencsétlen állatvédõknek, hogy mi akkor is bundát hordunk, ha belezöldülnek” divatbemutatóval egybekötve rendeztek, ismerkedett meg H, mint Hubával. Cora azonnal tudta, hogy H az õ embere, aki akkor ugyan még nem számított Kelet-Európa legnagyobb gengszterének, és még a miniszterelnök is megelõzte minden idõk száz legaljasabb közéleti személyiségeinek a listáján, de a megjelenése már akkor is elkápráztatta.
Egy testre szabott, kiváló anyagú fekete öltöny volt rajta, a hozzá illõ fekete selyemzoknival, a hozzá színben tökéletesen passzoló zoknitartóval, melynek koronájaként ott díszelgett egy micimackós, sárga és piros mintákban játszó csokornyakkendõ. Cora már akkor látta, hogy ki fel mer venni egy ilyen nyakkendõt egy ilyen öltönyhöz, az már nem lehet piskóta.
-Rendben fõnök, vegye elintézettnek, akár már meg is rendelheti a hamvasztást, ne feledje, elõvétel esetén tudok rá tíz százalék kedvezményt, ha cégesen intézi, tudok hozni számlát fél áfáért.
Letette a kagylót. H, mint Huba azért hívta, hogy tegye hidegre Gyugyut a félresikerült merénylet után, amit csodával határos módon túlélt. Aki azonban elszúrja a H által adott megbízást, annak nincs kegyelem. Lehet, hogy ez kegyetlennek tûnik, de az alvilág nem ismer könyörületet, másrészrõl a papírmunka is kevesebb a humán erõforráson, mintha kirúgnák végkielégítéssel az illetõt. Abból még munkahelyi per is lehet.
Ha azonban H tudta volna, hogy a saját szakállára volt ott abban a bárban, amikor Gyugyu, a nagyon kemény elszúrta az akciót, valószínûleg már õ sem lehetne az élõk sorában, de egyszerûen nem engedhette meg, hogy egy olyan kidolgozott izomzattal, és eleganciaérzékkel megáldott régi vágású ügynököt likvidáljanak valami régi ostobaság miatt. Ez nem fért volna bele a gaztettek sorába, amit hosszú évek alatt elkövetett, meg amúgy is kár lett volna azért a szmokingért, amit Woode már évek óta hordott.
Mivel Gyugyut a robbanás után kórházba szállították, Cora nõvérkének öltözött, pont úgy, mint az a pornósztár az egyik valóságshow-ban. Fehér harisnya, hozzá illõ fehér harisnyakötõvel, felülre mellemelõs melltartó, és óvintézkedésképpen egy málnaízû, sötétben foszforeszkáló óvszert, amely bizonyos hõmérséklet után jódlizni kezd a beépített tajvani mikrochip segítségével, arra az esetre, ha Gyugyut õriznék.

A mázlifaktor

Woode és Frodó elindultak a fõhadiszállásról. Az ég már kivilágosodott, az utcák kezdtek megtelni vezetni nem tudó sofõrökkel, akik mûkorcsolyázók gyanánt csúszkáltak a jeges utakon.
-Mázlis, húzzon bele, mert így soha sem jutunk elõbbre. Meg kell találnunk azt a nõt, aki a kódolt üzenetet a bárban átadta.
-Megyek, fõnök, csak egy kicsit csúszik a cipõm. Már idefelé is elvágódtam egyszer az úton, mert nem vettem észre egy jéggé fagyott tócsát az úton… - Frodó azonban nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis a háztetõrõl lezúduló hókupac pont a nyakába esett, amitõl hanyatt esett.
-Jöjjön már, Frodó ügynök, erre nem érünk rá, kifutunk az idõbõl. Egyébként jól van, régen láttam már ekkora hanyattesést?
-Persze, fõnök, semmi gond, már megszoktam. Mióta a különleges és elõre be nem látható esetekkel foglakozó ügyosztályon dolgozom, egyre furcsább dolgok történnek velem, mintha elhagyott volna a szerencsém.
-Ugyan már, ez marhaság, ez bárkivel elõfordulhat. – fordult hozzá Woode, miközben elindult a megálló felé. Ekkor azonban újabb hótömeg indult meg a tetõrõl, ami ismét leterítette Frodó ügynököt, ám Woode gondolatai most egészen más dolgokon jártak. Nem tudta kiverni a fejébõl azt a nõt a bárban. Az egészben az volt a legfurcsább, hogy úgy érezte, hogy bele tudna szeretni az illetõbe, pedig annyi gyönyörû nõvel futott már össze akciói során, hogy megszámolni sem tudná õket. Ekkor ismét Frodó felé fordult, aki még mindig a nyakából szedte ki a havat.
-Nézze, fiam, így sose jutunk el a megoldáshoz, én értékelem az igyekezetét, de szakadjon már el az ügyosztályától egy idõre, ha kérhetem. Egyébként mit is kezdett el mondani az imént?
-Mostanában kezdõdött csak el az egész. Az ügyosztály éppen egy általános formulát kívánt felállítani az elõre nem látható, véletlenszerû események kiszámítására.
-Ez tényleg fantasztikusnak tûnik, ha belegondolok, hogy hány ember életét lehetne megmenteni a hírtelen támadt hurrikánok és egyéb katasztrófáknál.
-Igen, ez valóban nagyszerû dolog, de a vezetés most a felhalmozódott lottónyereményt kívánja megnyerni, mert egy újabb csapatépítési program keretében egy zártkörû rendezvényt kívánnak tartani Honoluluban és sajnos már nincs rá keret. Már mindent pontosan megterveztek. Odaszállítanak pár statisztát úttörõ egyenruhában, az egésznek olyan nosztalgikus hangulata lesz, esténként majd a szálláshelyen egy fekete autó fog körözni, benne gestapó ügynöknek öltözött statiszták, fekete, földig érõ bõrkabátban. Véletlenszerûen kiválasztanak egy alkalmazottat, akit pár napra kitelepítenek a környezõ állami gazdaságba krumplit kapálni. Nagyon jó móka lesz.
-Ez tényleg jól hangzik.
-Igen, és az a legszebb az egészben, hogy egyetlen szelvény szükséges a telitalálat megnyeréséhez, nem kellenek kombinációk. Egyetlen gond a módszerrel az, hogy nincs akkora kapacitású eszközünk, amellyel kiszámítható lenne az öt szám, de én azért végeztem pár saját számítást, amit meg is játszottam ezen a héten.
-Pont maga, hogy jutott eszébe, nem túl felelõtlen ez magától a jelen állapotában?
-Ugyan már, mi történhetne?
Ebben a pillanatban újabb recsegés hallatszódott a fejük felõl. A hókupac azonban most nem Mázlist, hanem a tõle öt méterre álló, arab pénzváltót találta telibe, aki éppen kurkumai brünejt próbált hamis azmerbégi drahmára váltani. Amikor a több kilónyi hó a nyakába hullott, a vaskos papírköteg több ezer darabja konfettiként töltötte a be az eget. Woode még látta, ahogy a pénzváltó próbál kimászni a hókupac alól és amint az utca másik végébõl, „Change money?” felkiáltással elindul egy másik pénzváltó az elõzõ ügyfele felé. Ekkor azonban az úton haladó betonkeverõ vezetõje, megzavarodva a levegõbõl hulló, hamis bakjegyek látványától, elvesztette uralmát a jármû felett. A jármû az oldalára borult és hatalmas lendülettel haladt Frodó ügynök felé, azonban Frodó szerencséjére a járda szélén sorakozó acélrudak, az utolsó pillanatban megfogták a hatalmas, csúszó tömeget. Ebben a pillanatban azonban egy másik, elõre nem látható esemény történt, a betonkeverõ motorházteteje, parittyából kirepülõ kõként, hihetetlen sebességgel száguldott Mázlis felé. Woode, a profi felmérte a helyzetet, de belátta, hogy egy gepárd gyorsaságával és ügyességével se tudja ellökni az útból társát. Amikor azonban már végképp lemondott arról, hogy valaha távolabb jutnak tíz méternél a központtól, a semmibõl elõbukkant egy hajléktalan, miközben Pál apostol tizedik zsoltárát énekelte torkaszakadtából Frodó fülébe alig tíz centirõl. A motorháztetõ egy szempillantás alatt gyertyalángként fújta el a hajléktalant elõle, megváltoztatva ezzel a gyilkosan szállguldó lemez pályáját.
Woode végignézett az utcán, ahol a teherautóból lassan folydogált a beton és a gázolaj sajátos keveréke. Mindenfelé romok és törmelékek, üvegszilánkok, azonban Frodó mit sem törõdve ezzel ott állt, teljes nyugalommal, jókedvet sugárzó arccal.
-Azt hiszem, ebben a mázlifaktorban lehet valami, na menjünk.
-Persze fõnõõõk… - hangzott Mázlis válasza, aki ekkor, Charlie Chaplint megszégyenítõ, burleszk mutatvánnyal esett hanyatt a járdán.
Woode, a profi azonnal odarohant, miközben a mobiltelefonján a központot hívta.
-Figyelem, az egyik ügynökünk kiesett. Feltehetõen zúzódás vagy törés, azonnali segítséget kérek!

A halálos õrangyal

A központ azonnal erõsítést küldött. Alig tíz perc leforgása alatt már ott volt a mentõ, ami azonnal kórházba szállította Mázlis Frodót. Woode, a profi vele tartott a mentõvel, elvégre amúgy sem igazán tudta, hogy hogyan keresse meg a titokzatos nõt. A szállítás sikeresnek volt mondható azt leszámítva, hogy egy csõtörés miatt meg kellett kerülniük a fél várost.
Amikor a kórházba értek, még megnyugtatta társát, hogy semmi baj nem történhet vele, azonban pár perc múlva kiderült, hogy a kórház egyetlen ügyletes orvosa mellékállásban a sarki hentesnél segített éppen be.
Pár perc és egy pár cserkészkolbász elfogyasztása után Woode elõkerítette az orvost.
Miután úgy tûnt, hogy elõkerült a nyilvántartásban elkeveredett, és a rögzítéshez szükséges gipszanyag, Woode leült a váróteremben, hogy kifújja magát. Amint a váróban ült, egy nõvéren akadt meg a pillantása. A frizurája ugyan nem hasonlított annak a nõnek a frizurájára, akit a bárban látott, azonban megesküdött volna, hogy õ volt az.
Feltûnés nélkül követte a nõt az egyik szoba bejáratáig, ahová bement. Woode várt még pár percet, majd az ajtóhoz ment. Ekkor azonban jódlizás hallatszódott az ajtó mögül, ezért óvatosan benyitott, de amit ott látott, arra egyáltalán nem volt felkészülve.
Az ágyon egy tetõtõl talpig begipszelt férfi feküdt. Az ágy elõtt nõi ruhadarabok hevertek szanaszét. A szobát betöltötte a málnaillat. De a legmeglepõbb a nõ látványa volt, aki lovaglóülésben ült a férfi mellkasán, miközben egy rózsaszín óvszert húzott a tehetetlenül fekvõ férfi fejére, így próbálva megfojtani az illetõt, aki gipszétõl még levegõ után sem tudott volna kapkodni. Az egyre nagyobbra duzzadó óvszerbõl egyre erõsödõ jódlizás hallatszott. Woode a revolveréért nyúlt, ám a nõ megelõzte, amikor pisztolyát a 00-ás felé irányította.
-Ki maga?
-Woode, ez igencsak érdekes meglepetés, de most ne avatkozzon, közbe. Egyszer már megmentettem az életét, és most is szívességet tettem, amikor likvidáltam, az egyik ellenfelét, aki miszlikbe akarta robbantani a bárban. Tegye el a fegyvert.
Woode eltette revolverét. A nõ lassan felvette nõvérköpenyét, miközben õ is eltette fegyverét.
-Megtudhatnám végre, hogy hogyan szólíthatom eme halálos õrangyalomat?
-Persze, még nem találkoztunk a bárt leszámítva. McCora, Didi de McCora.
-Hát nem mondom, igazán magához illõ név.
-Köszönöm, igyekszik lépést tartani az ember, bár ez a mai technikával nem nehéz.
-Elárulná, hogy kinek dolgozik?
-Persze, sõt el is vezetem hozzá, ha akarja?
-Ha jól tévedek maga jutott be Szõke Ciklonnak álcázva a fõhadiszállásra.
-Talált, süllyedt, bár meg kell hagynom, nem volt túl nehéz. Csak egy masszõrt kellett megkenni, aki ellopta a kártyát a szoláriumban, ahová járni szokott.
-Egészen briliáns, de miért mennék magával?
-Mert nincs más választása, ha pontot akar tenni az ügy végére, és nem akarja, hogy mûsorra tûzzék a Vad angyalt.
-Rendben, menjünk, de még egy kérdésre válaszoljon! Miért segít nekem?
-Nem tudok ellenállni azoknak a fickóknak, akik szmokingban vannak, és még a zoknijuk is passzol az egészhez, a nyakkendõrõl nem is beszélve.
-Ez hihetõen hangzik.

A titokzatos zöld Corrado, amibõl Zámbó Jimmy szól

Miután Laci, az abszolút elfogyasztotta szendvicsét, elindult a videoszoba felé, hogy áttanulmányozza a felvételeket. A szobában már Monic ügynök nekilátott a munkának, miközben olasz kapucsínóját kortyolgatta. Elõször digitálisan kitisztította a felvételt, eltávolítva róla minden háttérzajt, ami fõleg a szomszéd hotelbõl induló, német és olasz turistáktól eredt. Ezek után elkezdték kockáról kockára átvizsgálni a felvételt. Húsz perc leforgása alatt éppen tizedszer nézték meg a fél perces felvételt, amikor Laci megszólalt.
-Ez az, most add be az egészet elölrõl, úgy látszik, a nõ alapján nem jutunk semmire, bár ahogy elnézem szerintem mûanyag melltartót viselt.
-Hé, Laci, neked nem a Corradot kéne megvizsgálnod?
Újra nekiláttak hát a feladatnak, amikor Laci kimerevítette a képet.
-Ez az, kérek egy nagyítást a portásfülke külsõ tükrérõl!
-Igen, úgy tûnik ez lesz a kulcs, a fickó ugyan kínosan ügyelt, hogy nem lássák a kamerák, de a behajtáshoz használt tükörrel nem számolt.
Ahogy megjött a nagyítás, egy alacsony termetû, körülbelül százhatvan centi magas, fehér inget viselõ, farmernadrágos férfi képe jelent meg, aki kitûrve hordta az ingét. Az ing alatt kivillant egy fekete övtáska.
-Hát ezért nem lehetett látni az elülsõ kamerán a kocsiban ülve, amikor behajtott a sorompón.
Laci most Monic felé fordult, egyik kezében egy kinyitott kólás üveggel, melynek kupakját, egyetlen laza mozdulattal dobta a három méterre lévõ szemetesbe. Ahogy egyik lábát hanyag eleganciával tette fel az asztal sarkára, miközben arcán kiült az a diadalittas mosoly, ugyanis megtalálta az árulkodó nyomot.
-Most már csak át kell futtatni a képet a nyilvántartó rendszeren és megvan az emberünk.
Monic ekkor kortyolt egyet kávéjából, majd pár perc szünet után, mellyel nyomatékot adott mondanivalójának, megszólalt.
-Felesleges, azt hiszem, tudom ki ez, bár a külsõ megtévesztõ. Habár így elsõ látásra az illetõ úgy fest, mintha Kozsó legújabb öttagú fiúcsapatából lépett volna elõ, azonban ez a külsõ egy kõkemény embert takar, aki nem más, mint Zo Lee Gi, más néven a Kábelzsonglõr. A neve kínaiul annyit tesz, a férfi, aki visszafelé bowlingozik, ám a becenevét nem innen kapta. Annak idején, a hidegháború végén vették nálunk nyilvántartásba, amikor úgy döntött, hogy beindul az éppen akkor alakuló, és magát kábeltelevízió szolgáltatónak nevezõ megfigyelõ és gengszterhálózatba.
-Ezt nem is tudtam, azt hittem simán csak mûsorokat szolgáltatnak.
-Igen, ezt sokan elhitték, de azt azért te sem gondoltad komolyan, hogy akkor, amikor már az óvodások is globális helymeghatározó segítségével támadnak a tejbegrízre, akkor ezek csak ötven csatornát képesek sugározni, és azt sem sztereóban. Valójában a kormány indította a programot, hogy valamivel csökkentse az egyre inkább elmaradó televízió elõfizetési díjjakból származó hiányt. Késõbb azonban a csillagpontos hálózatokkal lehetõvé váltak a lehallgatások. Amikor például elhangzik a cégbírósági bejegyzés, egy automata rendszer azonnal rögzíti a cég nevét, hogy aztán a legkülönbözõbb ingyenes termékmintával és egyéb pénzlehúzó módszerekrõl szóló reklámanyaggal tömjék meg a cég postaládáját.
A kábeltáraságok azonban pár év múlva kezdtek átalakulni. Amikor beszállt a buliba a fogyasztóvédelem és a „Több, öregeknek szóló, bontott csirke reklámot az éjféli mûsorzárás elõtt” érdekvédelmi szervezet is beszállt a piacra, akkor már az ukrán maffia is úgy gondolta, hogy jobb, ha kiszáll. Azóta szabadrablás folyik a piacon. Zo Lee Gi ekkor megpróbált szakmát változtatni. Megpróbálkozott pár popzenekarral, de ezek nem hoztak számára komoly áttörést. Egyetlen számuk került fel az egyik általános iskola belsõ poplistájára, „Nem tudom nélküled kifújni az orromat, ne hagyj el édes mákosnokedlim!” címû nóta.
Azután szabadúszó újságíróként helyezkedett el.
-Nem tûnik veszélyesnek, azt hiszem, tudom, mit teszünk, de ehhez Z szakértelme kell.
-Laci, vigyázz az emberrel, de ez csak látszat. Otthon van szinte az összes távol-keleti harcmûvészeti stílusban, ami még semmi ahhoz a könnyedséghez képest, ahogy a vámszabad területeken mozog. A megtévesztés a szakterülete, ha megkéred, hogy tegyen arrébb egy üres gyufásdobozt, akkor a derekára panaszkodik, de én láttam egyszer, amikor egymaga pakolt át ötszáz kábelmodemet. Arról már nem is beszélve, hogy egyetlen pillantására olvadnak a nõk. Légy óvatos vele!
Laci, az abszolút levette a lábát az asztal sarkáról, hogy elõkészítse a briliáns csapdát a Kábelzsonglõr számára. A terv kész volt, de még lépre kellett csalni, ehhez pedig egy olyan ember kellett, aki képes bármilyen álinformációt valósághûen beállítva szétterjeszteni, ez pedig nem volt más, mint Z ügynök.
Z éppen a száztizenötödik akkumulátort forrasztotta a százharmincnegyedik mellé, amikor belépett Laci.
-Z, szükségünk van rád, beazonosítottuk a második támadót, de lépre kell csalni, csak te segíthetsz. Kell egy rádióközlemény, vagy televízió reklám, ami megfogja.
Miután Laci felvázolta Zo Lee Gi háttéranyagát, már látta, ahogy Z fejében már a legkülönösebb és szinte teljesen hihetetlen álhírek kavarognak.
-Jó, de adj még valami támpontot, amibõl kiindulhatok, így nem megy.
-Rendben. Mit szólsz ehhez? A fû zöld, és ha borult az ég, akkor nem süt a nap.
-Megvan. Ma délután háromkor új popcsapatot szervez Kozsó, amihez jelentkezõket vár Mamut üzletházban.
-Z, tudtam, hogy megoldod, szép munka, mennyi idõ alatt tudod szétkürtölni a hírt az összes televízió- és rádiócsatornán?
-Adj húsz percet!

Fehér ing, belõtt séró, jó mozgás, tuti siker

Laci az abszolút, kezében egy sajtburgerrel, nyugodtan várakozott a Mamut üzletház parkolójában. Mivel nem kelthetett feltûnést, ezért a Skodát választotta az akcióhoz. A magnóból egy heavy-metal-punk-rock együttes száma szólt, a „Fej nélkül vágtázó, halott, afgán terroristák” nevû együttes elõadásában. Éppen a „Kitaposom a beled az új surranómmal” címû szám refrénjét énekelte az énekes, akit egyébként többször csuktak már börtönbe nyugdíjasok molesztálása miatt, meglátta a célpontot. A zöld Corrado szinte hangtalanul gurult be a garázs bejáratán keresztül. A volán mögött, alig észrevehetõen ült Zo Lee Gi. Látta, ahogy parkolóhely keresése közben párszor kipillant az ablakból egy arra sétáló lányra, aki ájultan rogyott össze.
Monic nem tréfált, a Kábelzsonglõr tudta, hogy mitõl döglik a légy. Lacinak sietnie kellett, ha elé akart vágni. A terv kulcsa az volt, hogy elõbb érkezzen a meghallgatás helyszínére, ráadásul menet közben be kellett fonja pár szál haját, hogy utána Kozsónak tudja kiadni magát. Mindent pontosan elõkészítettek. Szobosz ügynök feladata volt a lányközönség összeszedése, ami nem okozott neki nehézséget. Sikerült az egyik leánygimnázium összes tanulóját idehívnia. Mivel az összes évfolyam minden tanulójával egy idõben járt, az akció idejére el kellett hagynia az épületet a lebukás kockázata miatt, így Laci innentõl csak magára számíthatott.
Amikor beért az irodába, gyorsan felvette legsötétebb napszemüvegét, amelyen keresztül csak sziluetteket látott ugyan, de az álcázás miatt elengedhetetlen volt. Ekkor az ajtón kopogás hallatszott. Laci, az abszolút egyik lábát lezser eleganciával tette fel az asztal sarkára, készen állt a megmérettetésre, tudta, hogy nem hibázhat.
A helyzetet súlyosbította, hogy Mázlis Frodó eltûnt a kórházból, ahová beszállították. Elõször azt gondolták, hogy csak a kórlapokat cserélték el. Ráadásul Woode sem jelentkezett.
-Bújj be!
Az ajtó kinyílt és Zo Lee Gi, ragyogóan fehérített és kitûrt ingben belépett a szobába. Laci, az abszolút elérkezettnek látta az idõt, hogy megpuhítsa ellenfelét.
-Na szóval a következõrõl lenne szó. Elõre mondom, hogy ilyet még senki sem csinált ebben a mûfajban. Ennek az albumnak le kell jönnie a polcról. Nagyon rá kell gyúrni az egészre. Az egész kinézetre félúton lesz a 60-as, 70-es évek magyar jampi stílusa és a balatoni illegális lángossütõk által keltett benyomás között. Ebbe még belevegyítünk egy kis lakodalmas rockot, és mienk a piac. Erre a képre gondoltam nyitásnál. Középen hárman, lenyalt séróval, felhajtott gallérú zakóban csavarják a szõnyeget, a háttérben pedig két ember a szélen lángossütés közben vokálozik. Érdekel a dolog?
-Maga nem normális.
Laci ekkor látta, hogy az ellenfele tényleg ott van a spiccen.
-Rendben, akkor játsszunk nyílt lapokkal. – vette fel a kesztyût Laci, miközben ledobta szemüvegét és kicsavarta a hajtincset. – Tudjuk, hogy a tegnapi napon bejutottatok a központba, ahonnan elvittétek a szervert. Nincs értelme tagadni, az egész épület tele van gimnazista lányokkal, akik ha megtudják, hogy te leszel a következõ popsztár, darabokra cincálnak, és kitûznek a falukra egy Breatny Spears poszter mellé.
-Maga most blöfföl, nem volt még olyan hely a földön, ahonnan én ne jutottam volna ki.
Laci, az abszolút most egy kicsit zavarba jött, még egy ütõkártyája volt, amit kijátszhatott, de ez annyira durva volt, hogy még rágondolni is alig mert, de nem volt más választása.
-Rendben, akkor mást mondok. Ha nem tudom meg, hogy ki áll a háttérben, és hol vannak az eltûnt ügynökeink, akkor igazgatót csinálunk belõled. Ráadásul nem egy kis, eldugott, pénzmosással foglalkozó cégnél, hanem egy mamutvállalatnál, ahol minden nap felkelve arra kell gondolnod, hogy vajon elküldted-e a heti jelentést, vagy nem. Bármilyen utasítást is adsz ki, nem tudhatod, hogy a fölötted álló hogyan lapátolja vissza a nyakadba a szart. A családoddal levelezõ viszonyba kerülsz, és be kell majd mutatkoznod a saját fiadnak, miután névjegykártyát cseréltetek.
Laci látta, hogy Zo Lee Gi magabiztos mosolya kezd eltûnni, helyet adva a gondterheltség jeleinek.
-Ezt maga nem teheti meg.
-Dehogynem, az iroda úgy elás, hogy soha az életben nem látsz vámszabad területet többé, és ha egyetlen kábelmodemet is arrébb helyezel akár egy centiméterrel is, azonnal elõléptetünk.
Zo Lee Gi kivárt pár másodpercet mielõtt újra megszólalt.
-Maga nyert, mit akar hallani?

A jéghegy csúcsa

H, mint Huba hatalmas tölgyfa íróasztala mögött ült. Szájában szivar füstölgött. A kör alakú szobát betöltötte a félhomály. A falakon nem volt semmi, nem voltak látható fényforrások sem. Az egész olyan benyomást tett, mintha maguk a falak árasztottak volna valamiféle gyenge fényt. A szoba közepén egyetlen nagy levelû növény helyezkedett el. A szoba egyáltalán nem hasonlított egyetlen Ikea katalógusban szereplõ képre sem, sõt még a valóság villákra sem. H éppen karikákat formálva eregette magából a füstöt, amikor az asztal egyik sarkában halk berregés kíséretében, vörösen villogni kezdett egy gomb.
-Igen?
-Miss McCora érkezett meg Woode ügynökkel.
-Engedje be õket.
Miss Didi és Woode beléptek az ajtón, ami hatalmas megelégedést váltott ki H-ból.
-Ezt is megértem, van szerencsém személyesen találkozni az élõ legendával. Legutóbb azt hallottam, hogy maga nem egészen négy perc harminc másodperc alatt készíti el a zacskós levest, pedig még a gyártó emberei sem képesek öt percnél jobb idõt produkálni.
-Van egy jó módszerem, ha gondolja, szívesen megosztom magával, bár az egész kulcsa az, hogy az ember mennyire biztos kézzel méri ki a két deciliter vizet. Önnek mennyire biztos a keze?
-Ugyan már Woode, hagyjuk a játékot, egészen más miatt van most itt, nem igaz? – kérdezte H rezzenéstelen arccal, miközben újabb szivarra gyújtott. – Mivel magától úgysem kérdezne rá a lényegre, így inkább elmondom, elvégre úgyis ez lesz az utolsó, amit hallani fog.
-Szóval önnek köszönhetem azt, hogy új törzshely után kell néznem. Nem gondolja, hogy ez egy kissé ironikus? Ha nem robbantja fel a bárt, ki tudja, talán én már egy elvonókúrán fekszem, vagy valamelyik aluljáróban. Pont önnek köszönhetem, hogy most itt állok, szmokingban, keményített inggallérral, az ünnepi mandzsettagombjaimmal, hogy elkapjam magát.
-Igen, néha még én is hibázhatok.
-Akkor lenne kedves kibökni, hogy mire volt jó ez az egész, szerverlopási história.
-Természetesen. Az elmúlt hónapokban jutott a tudomásomra, hogy az iroda elkezdett foglalkozni az elõre nem látható események kiszámításnak lehetõségével. Pár ember közremûködése folytán hozzájutottam a tervekhez, amelyeket arra kívántam felhasználni, hogy megnyerjem az eddigi legnagyobb lottónyereményt. Egyetlen bökkenõ volt csupán.
-Nem volt akkora kapacitású számítógépe, amivel kiszámítható lett volna az öt szám.
-Pontosan. Úgy látom, már kezdett nyomra bukkanni, ami nem meglepõ, ezért is akartam kivonni a forgalomból, hogy csökkentsem a kockázatot, így ugyanis a biztosító nem hajlandó biztosítást kötni az akcióra.
-Látom mindenre gondolt.
-Ez természetes, itt most elég nagy a tét. Miután sikeresen hozzájutottunk a számítógéphez, melynek anyagát lementve CD-re, piacra dobtuk, már minden rendelkezésre állt.
-Tudtam, hogy el lehet adni, mennyiért adták el?
-Hétezer forintért darabját. Ne feledje Woode, ebben a világban minden a nõk és a szex körül forog. Nincs az az iparág, ami többet termelne ki, és ezzel még az amerikai hadiipar sem tud versenyre kelni, akárhány országot rohan le.
-És mit tesz a nyereménnyel?
-Itt jön a terv legzseniálisabb része, mely, be kell valljam, eddigi legragyogóbb ötletem. Miután megnyertem a pénzt, elhelyezek egy oldalt az Interneten megtévesztésként, mintha a pénzt egy tizenkilenc éves nyerte volna meg, akinek az élet értelmét az jelenti, ha részt vehet egy hajnalig tartó diszkópartiban, ahol pár fizetett nõ úgy tesz, mintha érdekelné, és élete fõ vágya, hogy körbeutazza a földet, hogy az elsõ állomás után összeszedjen egy egzotikus nemi betegséget, amit egész életén át gyógykezelhet.
-Ügyes.
-Köszönöm. Ez alatt én megvásárolom a Szabadság hidat és megnyitom a Vámháztéren a vámszedõbódékat, és hídpénzt szedek. Ennek hatására a polgármester a következõ választáson csak abban az esetben kerülhet hatalomra, ha lebontatja a Lánchidat, hogy helyette egy új, kétszer két sávos hidat építsen. Ezt azonban magakadályozom oly módon, hogy a Sándor Palota helyére elektromos cikkeket árusító diszkont áruházat építek. Ezután megszellõztetem a sajtó segítségével, hogy nem volt építési engedélyem, ami igaz is lesz, mert nem kenem meg az Fõvárosi földhivatal egyik alkalmazottját sem, tehát nem kapok engedélyt. Ekkor megindulnak a bontási munkálatok, amit szabotálni fogok, így statikailag meggyengül az alagút, amit így le kell majd zárni, és így nem lehet lebontani a Lánchidat. Ekkor megkeresem a fõpolgármestert és a „A Vakok És Gyengén Látók Nemzetközi Sportlövõ Szövetsége” javára felajánlva a bevételt, eladom a Szabadság hidat a fõvárosnak. Így már elviekben megoldódna a probléma, ám ekkor, megkenve az Igazságügyi Minisztérium pár dolgozóját, az üvegzseb program keretén belül, nyomosát indíttatok Gellért püspök ellen, és valódinak látszó okmányokat juttatok el az ügyészségnek, amely bizonyítja, hogy Gellért püspök, nagyobb pénzösszeget vett fel a vatikáni egyház közremûködésével, az elõzõ kormánytól. A tárgyalás legalább húsz évig fog elhúzódni, és feltehetõen csak egyetlen elítéltje lesz, az akkor már hetven éves Józsi bácsi, akirõl kiderül, hogy alkoholos befolyásoltság alatt tolta haza a biciklijét a vesztegetés estéjén. Õ feltehetõen százhúsz évig tartó, letöltendõ börtönbüntetést fog kapni, továbbá eltiltják a Viagra további szedésétõl. Azonban az én szempontomból ez nem érdekes, mivel a hegyet a nyomozás idejére lezárják, amire válaszul a „Mentsük meg Európa utolsó és csak a Gellért hegyen élõ ciripelõ szökkencs példányát” nevû katonai, állatvédõ mozgalom tüntetéseket szervez, aminek hatására a kormány lemond.
-Nem mondom, szépen kidolgozott terv.
McCora ekkor azonban teljesen váratlanul, elõvette revolverét, és H, mint Hubára szegezte.
-Elég, azt hiszem, itt most én nyertem, adja ide a nyertes lottószelvényt!
-Nocsak, erre valóban nem számítottam. Elárulná, hogy miért szegez fegyvert rám Miss Didi kisasszony?
-A terv jó, de nekem bizonyíték kell, nem pedig ígéret. A pénzbõl bejuttatom a „Gyönyörû nõ létünk ellenére öltözzünk férfinak és vágassuk magunkat kopaszra” nevû feminista pártot a következõ választáson.
Ekkor egy robbantás szakította be az ajtót, és pár másodperc múlva Laci, az abszolút alakja tûnt elõ.
-Vége a játéknak, az épületet körülvettük. Adják fel!
-Nem hinném, hogy vége. – hangzott a válasz Didi de McCora felöl.
-Megfeledkeznek Frodóról, aki a markunkban van. Ha nem teszik le azonnal a fegyvert, akkor végzünk vele.
Lacinak blöffölnie kellett.
-Ugyan már, ne akarjon Frodóval sakkban tartani, amúgy sem csípem a srácot, állandóan kikapcsolja a terminálom, és ráadásul múltkor, amikor eltûnt egy egész részecskegyorsító az osztályról, megvádolt, hogy azzal töltöm a Corrado akksiját.
A sors azonban ismét közbeavatkozott és még egy férfi lépett be a romokon átvágva, amin mindenki elcsodálkozott.
-Csak nem rólam van szó?
A legnagyobb meglepetésre Mázlis Frodó volt az.
-Nem kell meglepõdni. A doktornõ összecserélte a kórlapokat és elküldött az ultrahangra a gipszelõ helyett. Mire visszaértem, addigra a gipsz már megint eltûnt, így nem tudtak begipszelni, csak egy mûanyag gipszet tudtak volna ideiglenesen rátenni, amirõl viszont kiderült, hogy nem jó a mérete. Ezek után inkább úgy döntöttem, hogy hazamegyek, mert ebbõl már nem lesz semmi.
-Úgy látom uraim döntetlenre állunk.
Woode már éppen kezdte elveszíteni a fonalat, ami azért nem túl jellemzõ rá. Eszébe jutott azonban felszerelése, amit az akcióra hozott. Ingujja alól fehér port szórt a középen álló virág tálkájának vízébe. A por azonnal reakcióba lépett a vízzel, melynek hatására, sûrû füst közepette megjelent egy arab pénzváltó, aki azonban már sosem tudta feltenni a „Change money?” kérdését, ugyanis McCora egyetlen lövéssel leterítette, ez azonban elég volt ahhoz, hogy Laci leterítse a nõt.
Ahogy eloszlott a füst, H, mint Hubának hûlt helye volt, és Woode tudta, hogy nem most látta utoljára.
-Mindenki jól van? – kérdezte odafordulva a többiekhez, akik bólogattak.
-Van itt valahol egy büfé?