Csák Csaba
...Olyan vagy, mint...
Olyan vagy, mint…
…Kék tenger zöld vize,
Mint, száraz szemem könnye,
Mint, a legszebb érzés,
Melybe, ha fáradok is,
Nem érdekel…
Ha pusztulok is bele,
Nem veszem fel!
Elveszett is lehetnék,
E helyett, csak vak vagyok,
Félek látni, pedig szeretnék,
Hátha megmutatnak valamit,
Bogozhatatlan ákombákomok…
Annyira vágytam,
Hogy feszített a gondolat,
Annyira féltem,
Hogy nem védtem magam,
Annyira bántam,
Elképzelt bûnömet,
Hogy minden szövetem,
Benõtte a rettenet…
És a hang csak nevetett, nevetett…
Olyan vagy, mint…
Egy megáradt folyó,
Száraz torkomban tomboló,
Mint, egy kibaszott lotyó,
Bár szép álmot hozó…
Álmot, melyben ismerem magam,
Álmot, melyért meghalni arany,
Álmot, melyben élhet a tudat,
Melyben gondolhat furcsa dolgokat,
Miket megváltani nem kell ugyan…
…de tudni kell, hogyan,
élj együtt velük!
Olyan vagy, mint…
A mindent tartó kéz,
A teljesség hordozója,
Mely, ha belém néz,
Bár nem lesz mindenek tudója,
De más lesz, mint eddig,
Mert vele növök tovább,
És akkor legalább,
Nincs egyedül az, kit megfeszít…
Olyan vagy, mint…
Az, ki ha elveszít, kap is…
Aki ha kap, mindig egyre többet,
Aki ha ad, adhat is…
De meg is ölhet könnyen!
Szemem elõtt csoda vagy,
Agyam mélyén a legszebb lény,
Ha szeretlek, olyan vagy,
Mint egy teljesség felé benyújtott kérvény…
Melyet elfogad az adott szervezet,
És az évi díjról rögtön visszajelez,
Majd kifordítja átformált lényegem!