Rittinger Győző


Fő az őszinteség


A férfi unottan ült sminkszobán, a tükör előtt, szó nélkül tűrve, ahogy körülötte sürög-forog a nő, kezében mindenféle pipere felszereléssel. Már nagyon sokszor ült a székben, és nagyon sokszor láttam, ahogy arcán eltüntetik az apró ráncokat, előnytelen vonásokat.
-Kész – szólalt meg a sminkes lány, kihúzva gallérjából a fehér kendőt, mely öltönyét védte a púdertől.
-Köszönöm!
-Walner Elemért kérnénk felvételhez – hallatszódott a szoba bejárati ajtaja fölött elhelyezett hangszóróból végszóként a rendező hangja.
Walner kisétált a szobából, egyenesen a stúdió felé véve az irányt. Nem sietett, nem kapkodott. Ez is csak egy ugyanolyan időjárás jelentés, mint a többi – gondolta magában. A stúdióban már minden készen állt, mire odaért.
Ő elfoglalta szokásos helyét a zöldbe burkolt háttér előtt. Kézbe vette a távirányítót, mellyel elméletben a háta mögött megjelenő animációkat váltogatta. Valójában csak egy kis műanyag doboz volt, végén zsinórral, hiszen a kontrol szobában adták a háta mögé a kívánt jelenetet a rendezők. Kicsit sajnálta is, hogy nem láthatja, ahogy ott lépked az animált bárányfelhők sokasága között.
-Háromra felvétel! – csendült fel az ismerős hang, majd folytatta - Három, kettő, egy, mehet!
Walner még megvárta, amíg kigyullad a kis piros lámpa a kamera tetején, majd megszólalt meleg, barátságos hangján.
-Jó estét, kedves nézőink! Ahogy látják – kezdett bele a mondatba, mint rendesen, a zöldbe burkolt háttér felé mutatva, majd elhallgatott. Nem a világosítással volt baj, nem is a kamerával. Sőt a mikrofonok is tökéletesen működtek. A stúdióban néma csend támadt. Walner csak állt, mozdulatlanul, majd ismét megszólalt – az az igazság, hogy fogalmam sincs, milyen idő lesz holnap. Nem is szeretnék találgatni, de azért nézzék meg ezeket az aranyos bárányfelhőket a hátam mögött. Az egyik kedves kollégám órákig szokott bíbelődni velük. Hát nem aranyosak? Nagyon jól sikerültek.
Walner még egy kicsit állt, ugyanabban a testhelyzetben, nézve a számítógéppel előállított felhőket, amiket valójában csak a néző láthatott.
-Ezzel el is búcsúznék önöktől, kedves nézőim. A holnapi viszont látásra! Jó tévénézést kívánok!


Kezdőlap