Rittinger Győző
Fő az őszinteség
A férfi unottan ült sminkszobán, a tükör előtt, szó nélkül tűrve, ahogy körülötte
sürög-forog a nő, kezében mindenféle pipere felszereléssel. Már nagyon sokszor
ült a székben, és nagyon sokszor láttam, ahogy arcán eltüntetik az apró ráncokat,
előnytelen vonásokat.
-Kész szólalt meg a sminkes lány, kihúzva gallérjából a fehér kendőt, mely
öltönyét védte a púdertől.
-Köszönöm!
-Walner Elemért kérnénk felvételhez hallatszódott a szoba bejárati ajtaja
fölött elhelyezett hangszóróból végszóként a rendező hangja.
Walner kisétált a szobából, egyenesen a stúdió felé véve az irányt. Nem sietett,
nem kapkodott. Ez is csak egy ugyanolyan időjárás jelentés, mint a többi gondolta
magában. A stúdióban már minden készen állt, mire odaért.
Ő elfoglalta szokásos helyét a zöldbe burkolt háttér előtt. Kézbe vette a távirányítót,
mellyel elméletben a háta mögött megjelenő animációkat váltogatta. Valójában
csak egy kis műanyag doboz volt, végén zsinórral, hiszen a kontrol szobában
adták a háta mögé a kívánt jelenetet a rendezők. Kicsit sajnálta is, hogy nem
láthatja, ahogy ott lépked az animált bárányfelhők sokasága között.
-Háromra felvétel! csendült fel az ismerős hang, majd folytatta - Három, kettő,
egy, mehet!
Walner még megvárta, amíg kigyullad a kis piros lámpa a kamera tetején, majd
megszólalt meleg, barátságos hangján.
-Jó estét, kedves nézőink! Ahogy látják kezdett bele a mondatba, mint rendesen,
a zöldbe burkolt háttér felé mutatva, majd elhallgatott. Nem a világosítással
volt baj, nem is a kamerával. Sőt a mikrofonok is tökéletesen működtek. A stúdióban
néma csend támadt. Walner csak állt, mozdulatlanul, majd ismét megszólalt
az az igazság, hogy fogalmam sincs, milyen idő lesz holnap. Nem is szeretnék
találgatni, de azért nézzék meg ezeket az aranyos bárányfelhőket a hátam mögött.
Az egyik kedves kollégám órákig szokott bíbelődni velük. Hát nem aranyosak?
Nagyon jól sikerültek.
Walner még egy kicsit állt, ugyanabban a testhelyzetben, nézve a számítógéppel
előállított felhőket, amiket valójában csak a néző láthatott.
-Ezzel el is búcsúznék önöktől, kedves nézőim. A holnapi viszont látásra! Jó
tévénézést kívánok!