Kerekes József

Kis karácsonyi történet

Az ablaknál állt,annál az ablaknál,amely a fõutcára né-
zett és az ágak magasságára nyujtott kilátást.Mögötte a mély
börfotel kispárnákkal kibélelve, egyrészt testének gyorsan illa-
nó melegét óvandó,másrészt támaszt nyujtani a törékeny test-
nek a terebélyes fotel ölében.Mindig mondja és üzeni a lányá-
nak:-semmit sem visztek majd el ebböl a házból,kivéve ezt a
bõrfotelt.Butaság,hiszen tudta,hogy butaság,de jó volt bele-
ringatni magát egy olyan hiedelembe,aminek nincs valós alap-
ja,hogy a lánya hajóval vagy ki tudja miképpen kiviszi Kanadába
az õsi ülõalkalmatosságot,cserébe az itthagyott sí rokért.
Kinn a fák ágai megdermedve néztek vele farkasszemet s
ez a zuzmarás táj mintha a szive köré is belopta volna magát.
Összébb huzta a puloverét,habár a szobában kellemes meleg volt,
nincs oka ennek a hideglelõs borzongásnak,mindent elrendezett
semmi gondot nem hagyott karácsonynapjára,kivéve az öregsé-
get.Azt pedig már megszokta,elfogadta a hol itt-hol ott fájásai-
val,pillanatnyi szédülésekkel,amire Toth dr.csak legyintett:
a maga éveiben Ilona néni én már nem fogok szédelegni.
-Dehogynem kedves-nyugtatta az orvost-az öregség nem elõjog
kijár belöle mindenkinek.De az orvos csak keserûen nevetett.
Valamit válaszolni is akart,de hol is kezdje és különben is
minek,miért…
Ellátta magát gyógyszerekkel,tej,kenyér bekészitve az ünne-
pekre,még a kefirt is több napra megcsináltatta a bejárónõvel
garantált a csípõtörés ebben a korban. Azért még is kijárt ,kifogott az orvos eszén, haris-
nyát kell húzni a csizmára, ennyi az egész…
Kedves kutyusnak indult,de cudar eb lett belõle.Az utcán találta vagy három hete,ott
nyüszitett az út közepén,ahol a rosszul szigetelt hõvezeték egy kocsihossznyira felolvasz-
totta a jégpáncélt.-Elgázolnak,menj onnan-szólt rá,de a kutya nem mozdult csak a lábait
emelgette,mint aki támaszt keres.Fejét a hang irányába forditotta,nagy rémült szemei talál-
koztak a tekintetével.Szörzete rövid,alapszine fehér,elmosódott szürke foltokkal,amolyan
dalmátnak indult korcs,talán két honapos,ha van.Már-már elhaladt mellette,mikor az állat
vakkantott egyet.-No hiszen,ugatni is tudsz?És nincs kinek ugatnod ugy-e,szegény pára.
Körülnézett,senki az utcában.Hóna alá kapta és hazavitte.Ha más nem megmelegszik nálam
-gondolta,ha van gazdája,majd érte jön.De akkor jöttek a darabokra szaggatott papucsok,a
letört ágú hibiszkusz,a telefonzsinort szétszaggatta,a cipõt is kikezdte.Amerre nézett a szobá-
ban,csak a gaztatteit látta.Cudar eb lett.Istenem,egyszer nekimegy a bõrfotelnek is!……
Beesteledett,gyertyát kellene gyujtani a fenyõn,de elõbb vacsorázik.Majd mindenböl tesz
félre az angyaloknak és ezt a süket csöndet is szétzavarja,a magnóba már behelyezte a kará-
csonyi tekercset.Mégsem indult az asztal felé,ujra és ujra visszatért az ablakhoz.Már rátele-
pedett az éjszaka a hószínû világra,a dérlepte fákra,az ablaküvegre.Furcsán az jutott eszébe,
hogy kinn is gyertyát kellene gyujtani,menni és világítani az éjszakában,szeretet után kutatva.
Nem jöhet vissza az a kutya többé,harmadik napja már,semmi esélye…És akkor mintha
nyüszítést hallott volna és rövid vakkantást.Elfeledkezve hórol,fagyrol,amilyen gyorsan csak
tehette lebicegett a sötét lépcsõfeljáraton.Kaput nyitott és már látta a fehér-szürke gombolya-
got,ott feküdt,fülei megszaggatva,véresen piszkosan,lábán is harapással,de mellsõ lábát mégis
mintegy üdvözlésként felemelte,mikor lehajolt hozzá.
Ilona néni tekintetével.Szörzete rõvid,alapszine fehér,elmosó-
dott szürke foltokkal,amolyan dalmátnak indult korcs,talán
két-három hónapos.Már-már elhaladt melette,mikor az állat
vakkantott egyet.-No hiszen,ugatni is tudsz?És ugye nincs
kinek ugatnod szegény pára.Körülnézett,senki az utcába.Hóna-
alá kapta és hazavitte.Ha más nem,megmelegszik nálam -gondol-
ta- ha van gazdája,majd érte jön.
De akkor jöttek a darabokra szaggatott papucsok,a letört
águ hibiszkusz,a cipõt is kikezdte,a telefonzsinort szétszagatta,
amerre nézett a szobában,csak a gaztetteit látta.Cudar eb lett.
Istenem,egyszer nekimegy a bõrfotelnek is…..Beesteledett,
gyertyát kellene gyujtani a fenyõn,de elõbb vacsorázik.Majd
mindenböl félretesz az angyaloknak és ezt a süket csöndet is
szétzavarja,a magnóba már behelyezte a karácsonyi tekercset.
Mégsem indult az asztal felé,ujra és ujra visszatért az ablak-
hoz.Már rátelepedett az éjszaka a hószínû világra,a dérlepte
fákra,az ablaküvegre.Furcsán az jutott eszébe,hogy kinn is
gyertyát kellene gyujtani,menni és világitani az éjszakában ,
szeretet után kutatva.Mert szeretet valamiképpen akkor is van
ha mi nem adunk,csak fel kell kutatni.
Nem jöhet vissza többé harmadik napja már ,semmi esélye ….
És akkor mintha keserü nyüszitést hallott volna és rövid vakkanást.
Elfeledkezve hórol,fagyrol, lebotorkált a sötét lépcsõfeljáraton.
Kaput nyitott és már látta a fehér-szürke gombolyagot,ott feküdt,
fülei megszaggatva,véresen piszkosan,lábán is harapással,de
melsõ lábát mégis mintegy üdvözlésként felemelte,mikor lehajolt hozzá.

Kezdőlap