170-100
Ezen a számon a telefon Különleges Tudakozója jelentkezik,
és minden kérdésre válaszol.
Mind többen fordulnak hozzá, mind nehezebbet kérdeznek. (Volt-e
Szűz Máriának menstruációja a szeplőtlen
fogantatás után? Hiányzott-e a zeneszerzőknek a
zongora, amikor még nem volt föltalálva? Marx és Engels
véletlenül kerültek-e össze, vagy pedig determinálva
volt ez a találkozás? Elképzelhető-e, hogy egy normális
zebrapárnak nem csíkos, hanem pepita legyen a csikaja? És
akadnak még vadabbak is!)
Egyre több tudóst és szakembert szerződtettek, kb.
százhúsz munkacsoportot szerveztek, valóságos agytrösztöt
hoztak létre a telefonközpontban. Összeköttetésbe
léptek a Szent Szinódussal és az angol Royal Academyval.
Így aztán már a legfontosabb kérdéseket is
megválaszolják, habár, ami természetes, komplikáltabb
lett az adminisztráció.
Mindez azonban nem csorbítja a lelkiismeretes válaszadást!
Csak egyetlen példa:
- Ne tessék haragudni. Itt egy kis krokodilusra ráesett a labda.
- Milyen kicsi? -Úgy egy arasz.
- Akkor az csak gyík.
Vélnéd, ilyen lappáliákkal nem bajlódnak.
Dehogynem! A közfont sietve kapcsolja az elsősegély-csoportot. Egy
orvos jelentkezik, akit életmentésért már többször
kitüntettek. Első kérdése ez:
- Önök szintén gyíkok?
- Nem, kérem. Mi az Első István Gimnázium tanulói
vagyunk.
- Tehát nem rokonai az áldozatnak? Az más! Mi ugyanis családtagoknak
nem adunk diagnózist.
- Most láttuk őt először. Futballoztunk, és
ráesett a labda.
- Lélegzik? - Igen.
- Szívműködése van?
- Szabályosan működik a szíve. Csak az a baj, hogy
nem megy el a pálya közepéről.
- Hát akkor piszkálják meg.
Odamennek. Egy fűszállal megpiszkálják. Aztán
bejelentik, hogy a megpiszkált gyík összerándul, de
ott marad.
- Agyrázkódás, mozgásszervi bénulással
komplikálva. Kapcsolom az ideggyógyászatot.
Már szinte látjuk, hogy az idegorvos legyint, és azt mondja:
Üssétek agyon... De nem ez történik. Hosszú fontolgatás
után megkérdezi:
- Miben bírtok inkább? A klasszikus kezelésben, vagy kapcsoljak
egy pszichoanalitikust?
- Talár, inkább azt, akit másodszor mondott a bácsi.
Üde, szívélyes női hang, csupa biztatás: az
eset nem súlyos, könnyen gyógyítható. A beteg
ugyanis már gyermekkora óta súlyos kisebbségi érzésben
szenvedett, s az újabb trauma (mármint a labda, mely a fejére
esett) mindent kitörölt a tudatából, ami reá
vonatkozott. Mozogni azért nem tud, mert nem tudja, hogy ő gyík.
Ezt tehát most újra tudatosítania kell.
- Vagyis, mit kell vele csinálni? -Megmagyarázni, hogy ő
egy gyík. -Csakhogy nem érti az emberi beszédet! - Akkor
ez a dolog nem énrám tartozik. -Hanem kire?
- Van itt egy nyelvtudományi csoport, mely kizárólag a
hüllők beszédével foglalkozik. De kapcsolhatom a filozófiai
munkaközösséget is... Akartok a Jóistennel beszélni?
Hát persze hogy akartak! Az üde hangú analitikusnő
megmagyarázta, hogy hetenkint háromszor (hétfőn,
szerdán, pénteken) a materialisták tartanak ügyeletet,
a többi napon az egy- és többistenhivők, a zen-buddhisták
és egzisztencialisák. Ígérni, azt mondta, nem ígérhet
semmit de csodák csodája, mihelyt átkapcsolta õket,
maga a Jóisten vette föl a kagylót.
- Mit akartok? Hogy föltámasszam a gyíkocskát? - kérdezte.
- Az lenne talán a legegyszerűbb.
- Na, nem bánom - mondta a Jóisten. - Menjetek viszsza futballozni.
Visszamentek. Körülnéztek. A gyík nem volt sehol! Nyugodtan
játszhattak tovább. (És, csak úgy mellékesen,
a 170-100 ezzel pontot tett arra a századok óta folyó vitára,
hogy van-e Isten, vagy nincs.) Ily megbízhatóan pontosan és
lelkiismeretesen dolgozik a Különleges Tudakozó! Illetve, mondjuk
inkább: dolgozott!
Szerencsétlen egy ország! Ha valami jól sikerül, tüstént
előállnak a békebontók, a szurkapiszkálók,
a
heccmajszterek! Egy ilyen jómadár egyszer feltárcsázta
a 170-100-at, és megkérdezte:
-Hogy ityeg a fityeg?
A központnak torkán akadt a lélegzet. Nem tudta mitévő
legyen; vajon ki tudja ezt? Ide kapcsolt, oda kapcsolt, de sehonnan sem kapott
épkézláb választ, míg csak ő maga
is bele nem zavarodott. Utoljára már csak szánalmas kattogás
és ropogás hallatszott a készülékből...
Azóta csak satnyult, sorvadt a Különleges Tudakozó,
mely ma már a legegyszerûbb kérdésekre sem tud felelni.
Arra, hogy hány óra, reszkető hang így válaszolt:
-Nem
tudjuk.
Szegények elvesztették az önbizalmukat.