Örkény István
Üzenet a palackban
Kihalásztatott a Csendes-óceánhól
"Innen, a déli szélesség 17., a nyugati hosszúság
151. fokáról körülbelül az Otahiti szigetek magasságából,
igen rossz idõjárási viszonyok között, az éjszaka
sûrû sötétjében, tomboló szélben,
zuhogó esõben, az erõs hullámverésben hánykolódva,
amikor már a többi magyar, csupa derék matróz, a tengerbe
veszett, én egészen véletlenül rájöttem
arra, hogy ha a két karomat elõrelököm, és mintha
eveznék, hátracsapom, a lábamat pedig, ahogy a békák
ugrálnak, széjjelrúgom, akkor, ahelyett hogy én
is elmerülnék, és a vízbe fulladnék, a felszínen
bírom tartani magam. Drága földieim, Felsõpáhokiak!
Létezik ez? Tudtatok róla? És ha tudtatok, miért
nem szóltatok? Ha még tíz percig kibírom szusszal,
talán idetéved egy hajó, és észrevesz, és
kiment. De ha nem, akkor ezúton üzenem minden hõn szeretett
honfitársamnak: Becze Benedek vagyok! Magyarok! Halló! Figyelem!
Hallgassatok szómra, és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal
kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek. Menyemet,
fiamat üdvözlöm, és Isten óvja a szép magyar
hazát!"