Jó munkaerő

Ritgasszer Ernő, mint a Lucc-Szerelő Kft. alkalmazottja megbízható, jó munkaerő volt. A cégnél kimondottan szerették. Minden nap pontosan harminc perccel később érkezett a munkahelyére, pontosan úgy, ahogy ezt tőle elvárták. A hétfőn kiosztott határidős feladatokat mindig, előírás-szerűen, pár nappal a határidő lejárta után fejezte be. Soha nem tett fel kérdéseket a munkájával kapcsolatban, ezért mindig hiányosan, vagy roszszul végezte a munkáját. Egyszóval soha egy panasz sem lehetett a munkájára. Nélküle nem működhetett volna a cég egy kicsit rosszabbul, mint vele.
Egyik nap Ernő a munkájába indult. Hanyag, álmos mozdulattal csapott rá ébresztő órájára, mielőtt felkelt volna az ágyából. Általában nem szokott reggelizni, de mivel most egy kissé korábban kelt ki az ágyából, gyorsan bekapott pár falatot, nehogy időben beérjen.
A buszmegállóban állva elengedett pár buszt a biztonság kedvéért, elvégre sohasem lehet egész óvatos az ember. Beérkezve a portás odaszólt neki.
-Pontosan érkezünk a munkahelyünkre? Nem lesz ennek jó vége - mondta dorgáló hangon a cég portása, miközben erősen csóválta a fejét.
Ernő maga is érezte, hogy jobb lesz vigyázni, mert már volt egy majdnem sikeresen befejezett projektje a múlt héten, és nem akarta tetézni a bajt.
A folyosók kihaltak voltak, ezért észrevétlenül jutott el az irodájáig.
-Hú, ez szoros volt.
Ebben a pillanatban kopogtak az ajtaján. Ernő szíve elkezdett vadul zakatolni, hirtelen forrósá-got érzett. Gyorsan elkezdett agyában kifogások után kutatni, hogy miért van máris az irodájában.
-Szabad! - hangzott az erőtlen válasz.
Juhász volt az, a főnöke. Belépett az irodába, de nem jött be egészen, az egyik kezével még tar-totta a kilincset. Nem nézett rá Ernőre, csak a padlószőnyeget bámulta. Várt egy kicsit, majd halkan megszólalt.
-Rezsőkém - itt tartott pár másodperc szünetet -, be tudnál jönni az irodámba öt perc múlva, ha megkérhetlek.
-Persze főnököm, már úgyis kezdtem elkészü-lni a múlt heti munkámmal.
Szerette a munkahelyét, mindenki nagyon barátságos hangon beszélt egymással, és mérhetetlenül előzékeny volt. A múltkori megbeszélése is rettentően lenyűgözte, az az előzékenység, ahogy a főigazgató beszélt a nyereséget termelő részleg osztályvezetőjével. Igaz, hogy nyilvánvalóan az osztályvezető hibája volt, ami történt, mégis az igazgató nem győzött elnézést kérni tőle, hogy megemlítette ezt a szarvashibát. Juhász ennek ellenére Rezsőnek szólította Ernőt, pedig ki nem állhatta ezt a nevet. De elvégre mindenki hi-bázhat, emberek vagyunk. Ez a tudat egy kicsit megvigasztalhatta Ernőt.
Gyorsan megnézte magát a tükörben, hogy rendben van-e ruházata. Gyorsan kitűrte az ingét, letépte az egyik gombot, és egy kicsit meggyűrte a zakója ujját, majd bement a főnökhöz.
-Gyere be. Foglalj helyet.
Ernő leült. Juhász várt még egy kicsit, majd belekezdett a mondókájába.
-Nos, Dezsőkém. Először is tudnod kell, hogy én mindig is jó munkaerőnek tartottalak, és most is annak tartalak. Emlékezzél csak vissza, hogy hányszor mentettelek meg a kinevezésektől és prémiumoktól. A legutolsó főigazgatói dicséreted miatt is én tartottam a hátam.
-Igen, persze, ezt nem felejtem el - mondta Ernő mosolyogva, de érezte, hogy ennek nem lesz jó vége.
-Nos, Győzőkém a fülembe jutottak dolgok, ami nagyon elképesztett. Ugye tudod, hogy mire gondolok?
Ernő próbált rájönni, hogy mire gondolhat Juhász, de nem rémlett neki semmi.
-Nézd, Dezsőkém. Az rendben van, hogy minden munkádat elszúrod, későn fejezed be, ezt nagyon értékeljük benned, de a végén mindig csinálsz valami olyat, amivel az egészet jóváteszed.
-Ne haragudj, de nem igazán értem, hogy mire gondolsz.
-Vegyük a mai esetet. Éppen egy három hete húzódó munkán dolgozol. Már két határidőt lekéstél, erre ma beérsz pontosan. Ez nagyon súlyos vétség.
-Ja, a késés, azt hittem komolyabb dologról van szó.
-Nem, Rezsőkém, ez nagyon súlyos dolog. Nézd, most még megúszod egy szóbeli dicsérettel, mert nem akarom, hogy ennek írásban nyoma maradjon, de legközelebb már kénytelen leszek felterjeszteni a neved egy előléptetésre. Tehát vegyük úgy, hogy ez egy utolsó lehetőség. Ennyi volt.
Ernő kiment a szobából, és elszomorította a tudat, hogy ennyi év munka után ennyit jelent a cégnek.
Továbbiakban már nem volt jó munkaerő. Sorban terjesztett elő ésszerű javaslatokat, minden munkát határidőre elvégzett, és soha többé nem késett el.
Valami meghalt benne. Nem tudta, hogy mi, de már nem volt ugyanaz, mint régen. Valami hiányzott.

Kezdőlap