Egy huszonegyedik századi regény

Ryan felemelte a véres fejszét. Áldozata a földön feküdt félmeztelenül, véres testtel. Barbara eközben hazaérkezett a munkából. Becsukta maga mögött az ajtót, és lerogyott a nappaliban a foteljébe.
Ryan összeszedte a testrészeket, amik beborították a szobát. Amikor végzett, kiment a konyhába, és előkereste a húsdarálót a konyhakredencből.
Viktor az irodájában ült a számítógépe előtt és gondolataiba mélyedt. A monitora mellett lévő telefont figyelte.
Ryan éppen végzett a húsdarálóval, majd hírtelen neszt halott a nappaliból. Elővette táskájából a lefűrészelt csövű vadászpuskát.
Barbara bekapcsolta a tv-jét és váltogatta a csatornákat. Ekkor váratlanul megcsörrent a telefon. Odament, hogy felvegye, de az addigra elhallgatott. Fogta a telefonkészüléket, letette maga mellé, és tovább tévézett.
Az ajtó lassan kinyílt. Egy revolvert markoló kéz nyúlt be a szobába. Ryan meghúzta a ravaszt. Kintről hatalmas ordítás hallatszott. Az égett hús szaga betöltötte a szobát.
Viktor kikapcsolta a monitort. Kinézett az ablakon. Az iroda ablakán keresztül látta a szemközti szálloda színes neonlámpáit. Felvette a kabátját, majd az ajtóból visszanézett az üres irodába, és elindult.
Ryan eldobta a vadászpuskát, majd elővette hátizsákjából összeszerelhető távcsöves puskáját. Nyugodt, kimért léptekkel kiment a konyhába. Kivette a hűtőszekrényből a kis fémdobozt, benne a jéggolyókkal.
Barbara éppen elkezdett nézni egy romantikus filmet, amikor csöngettek az ajtón. Odament az ajtóhoz, és kinyitotta. Viktor állt ott, hátratett kézzel és egy félénk mosollyal az arcán.
Ryan visszament a nappaliba, ahol meglátta Pamelát a díványon, félmeztelenül. Az ajtó előtt egy férfi feküdt vérző kézzel. Ryan eltette a puskáját, és kézbe vette gépfegyverét, ami az oldalán lógott.
-Szia! - szólalt meg Viktor, miközben odanyújtotta a virágcsokrot Barbarának.
-Ne haragudj, hogy csak így beállítottam, csak erre volt dolgom, és gondoltam, felkereslek, mert…
-Semmi baj. Örülök neked! - szakította félbe a lány, majd átvette a virágcsokrot. - Gyere be - folytatta, miközben szélesre tárta az ajtót.
-Ezt a gennyládát szépen elintézted, Ryan - szólalt meg egy hang Ryan mögött.
Ryan érezte ahogy egy pisztolyt szorítotanak a tarkójához és egy kést a nyakcsigolyájához.
-Nem gondoltam volna, hogy bárki is rájön, hogy mi az összefüggés az ellopott atombőröndök és az elszabadult katonai vírus között - folytatta, miköz-ben az egyik kezével csőre töltötte a lábánál álló gránátvetőt.
Barbara bevezette a szobába Viktort. Mindketten leültek egymással szemben.
-Sokat változtál, mióta nem láttalak - törte meg a csendet a lány.
-Te ugyanolyan gyönyörű, vagy mint régen - felelt Viktor.
-Ne mondd ezt, mert zavarba jövök - mosolyodott el Barbara - Megváltoztunk.
-McNeal, te mocsok gennyláda - szisszent fel Ryan, miközben rátette a kezét az övén lógó kézigránátra. - Ezek szerint nem döglöttél meg, amikor összelapítottalak egy úthengerrel.
-Ugyan már Ryan. Nem vagy már a régi. Fordulj meg, csak szép lassan, lássam a kezed! Dobd el azt a gépfegyvert, és ne próbáld eldobni azt a kézigránátot, különben feldarabolom a csajt a díványon!
-Bocs, nem akartam. Nem volt jó ötlet, hogy idejöttem - mondta Viktor, miközben felállt.
-Viktor, ülj le! - csattant fel Barbara ellentmondást nem tűrő hangon. - Mondd el most, amit akartál, vagy menj, ha jólesik.
Ryan odanézett a díványra. Pamela ott feküdt az ágyhoz kötözve. McNeal odalépett az ágyhoz, és a jobb kezében lévő fejszével fejbevágta a nőt.
-Ezt nem úszod meg ilyen könnyen, McNeal - ordította Ryan, miközben hátratett kezével megragadta a hátára erősített szamurájkardjának markolatát.
Viktor még mindig állt, hátat fordítva a lánynak.
-Nem tudom, hogy mit mondjak. De ha tudnám is, már rég elkéstem vele. Ott, akkor, amikor a gondolataimba férkőztél, kellett volna megmondanom - mondta halkan, miközben elindult az ajtó felé.
McNeal a horogban végződő kampókezével megbökdöste a lányt.
-Nincs több időm, Ryan, hogy szórakozzak veled - mondta, miközben másik kezét az övén lévő rejtett kapcsolóra helyezte. - Hol vannak a mikrochipek?
-Azt lesheted, nem adom át egy olyan szemétnek, mint te, hogy utána megkaparintsa vele az Isis biztonsági kódjait - felette Ryan, miközben nyelvével a fogai közé helyezte a ciánkapszulát.
Barbara hallotta, amint becsukódik az ajtó. Viktor elindult a folyosón, miközben próbálta elcsitítani gondolatait.
-Ne hidd, hogy nem vettem észre aznap azt a pillantást.
Viktor megállt a folyosón, majd megfordult. Barbara ott állt az ajtóban.
-Az idő nem áll meg, de én itt vagyok, és te is - folytatta Barbara.
Viktor mélyen a lány szemébe nézett és elmosolyodott.
-Szertelek!
Hogy mi történt Ryannel és McNeallel? Igazából fogalmam sincs, de nem is érdekel. Magukat igen?

Kezdőlap