Peter hazafelé lengedezett a hálóhintáján. Élvezte, ahogy a hűvös levegő az arcába vágódik. Csendes este volt. A városban nyugalom honolt. Éppen hazafelé indult egy fárasztó nap után, a Városligeten keresztül. Szerette a szuperhősök életét. Nappal a Budapesti Műszaki Főiskolán, a műszaki menedzser szakon ütötte el az idejét tanulással. Néha alkalmi munkákat is vállalt. Néha pedig készített egy oldalt a világhálón, elvégre a háló műfajban úgyis otthon volt. Ilyenkor egy kicsit kikapcsolódott.
Teljesen elmerült gondolataiba. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejébe, és ahogy feleszmélt, egy autót látott közvetlenül az arca előtt, ahogy hihetetlen sebességgel száguld felé. A másodperc ezredrésze alatt kellett döntenie. Egy gyors mozdulattal félrelendült a kocsi elől, amely pár száz méterre iszonyatos robbanással csapódott be a földbe. Gyorsan körülnézett. Felmérte a terepet. A pókösztöne hála istennek idejében figyelmeztette a veszélyre. A nélkül már régen kilapult volna. Ahogy körbepillantott, azonnal meglátta a kilences busz megállójában Buldózert, az egyik legveszélyesebb bűnözők egyikét. Peter egy villámgyors mozdulattal irányt váltott, miközben már egy másik fonalat lőtt ki az egyik villanylámpára.
Buldózer ekkor már egy négyütemű Trabantot morzsolt szét kezei között. Peter szokásos hidegvérrel állt neki a feladatnak, hogy legyűrje Buldózert. Pár ökölcsapás elcsattanása után a helyzet kezdett javulni. Buldózer megingott egy kicsit. Peter először behálózta acéldrót erősségű hálójával, de ezt a másik darabokra tépte. Utána harcoltak egy kicsit a kisföldalatti peronján is, ahol egy alkalommal Buldózer hozzávágott egy teljes vonatszerelvényt. Peter azonban végső erejét is összeszedve úgy vágta állcsúcson ellenfelét, hogy az beesett a sínek közé, és áramütés érte, amitől kiterült. Miután látta, hogy megérkezik a rendőrség, és elindul a rabszállító kocsi a váci fegyház felé, Peter ismét hazafelé vette az irányt.
Mivel az ütközetben elfogyott az összes hálófolyadéka, ezért kénytelen volt gyalog folytatni az útját. Ahogy átért Budára, majdnem elütötte a kereszteződésnél a villamos, mert figyelmetlen volt. Nem értette a dolgot, hiszen a pókösztönének jeleznie kellett volna, de semmit nem érzett. Ahogy a kapualjba ért, elkezdett felmászni a ház falán, mivel a hétköznapi ruháját a tetőn szokta tárolni. Rátette a kezét a falra, de az valamiért nem tapadt meg a falon. Ezt megint csak nem értette. Most hogy fog bejutni a lakásába? Rövid gondolkodás után arra jutott, hogy egyszerűen betöri a bejárat vasajtaját. Nem is nagyon készülődött neki, hiszen majdnem minden nap ennek e többszörösét szokta ellenfeleihez vagosni, ha a helyzet úgy kívánja. Ahogy nekilátott a feladatnak, nagy meglepetésére tapasztalta, hogy nem bír az ajtóval. Ahogy ott állt elképedve, egy idősebb asszony lépett oda a kapuhoz, és egy erőteljesebb mozdulattal benyitott. Peter egy kicsit aggódott, hogy a néni felismeri benne a híres szuperhőst, hiszen a pókruhájában volt. A néni azonban semmit nem vett rajta észre. Ennek örömére ruganyos léptekkel elindult a lakása felé, és az ajtóhoz érve benyúlt a zsebébe a kulcsáért, ami ott is volt. Ezen megint csak elcsodálkozott egy kicsit. Hogy került rá az utcai ruhája? Ez már egy kicsit sok volt még neki is. Kihagyta az esti tv-filmet, és rögtön lefeküdt aludni. Csak egy valamit nem tudott kiverni a fejéből. Ki az a Peter Parker?