Számok bűvoletében

A legmodernebb technikának köszönhetően amerikai tudósok megdöbbentően érdekes számadatokkal lepték meg a közvéleményt. A kutatás gyakorlatilag a társadalom minden területére kiterjed. Nem is gondolnánk arra, hogy mai rohanó világunkban vannak még olyan emberek, akik ilyen apróságokkal is törődnek, viszonyítási alapot adva a mindennapi életünk könnyebbé tételéhez.
Ki gondolta volna például, hogy a főiskolai hallgatók közül a gyengébb eredményt elérő diákok pontosan ötször annyi alkoholt fogyasztanak, mint jobban tanuló társaik? Nem tévedés kérem, nem négyszer, nem hatszor, hanem pontosan ötször. Ez azonban még semmi ahhoz az adathoz képest, miszerint a tengeren túli egyetemeken pontosan három és félszer több sört fogyasztanak, mint bort. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a franciaországi társaiknál ezzel ellentétben négyszer annyira népszerű a bor, mint az összes többi alkohol együttvéve, ami a világviszonylatban mért adat kétszerese, már egész pontos számadatokat kapunk azzal kapcsolatban, hogy ki, mitől részegedik le a sárga földig.
Más területek statisztikai adatait is érdemes figyelemmel kísérni. Vegyük például a filmipart. Az átlag állampolgárnak talán hihetetlenül hangozhat, ám a filmes szakmában több mint háromezerféle számadatot mérnek. Nem is gondolnánk, hogy egy egyszerű fogkrémreklámról mennyi statisztikai adatot lehet elmondani. Csak egyetlen számot emelnék ki, ami minden bizonnyal elképeszti majd az olvasót. Kimutatták, hogy egy fogkrémreklám után pontosan nyolc és félszer annyian gondolnak arra, hogy ki kéne menni a mellékhelyiségbe, mint egy sörreklám után. Ezzel szemben tizenhatszor több néző gondolja azt a sörreklám megtekintését követően, hogy meg kéne tekinteni a hűtőszekrény tartalmát, mint akkor, ha egy mosóporreklámot láttak volna.
Egyesek most megmosolyoghatják ezeket a számadatokat, és feltehetik a kérdést, hogy mennyiben befolyásolják ezek a számok a hétköznapjaikat.
Bár nem tapasztaljuk közvetve ennek hatását, ám gondoljunk át egy picit a frissen bevezetésre kerülő termék körül felvetődő kérdéseket. Ha például egy vállalat elhatározza, hogy holnaptól magától lebomló, instant zacskós élelmiszert dob piacra, ami kevés víz hozzáadása után elfogyasztja önmagát, akkor ismerni kell bizonyos számadatokat ahhoz, hogy eldönthessük, sikeres lesz-e a termék. A vállalatnak ismernie kell például, hogy hányszor több ember fogyasztana málna ízű, önmagát emésztő élelmiszert, mint banánosat. Az sem mellékes kérdés, hogy hányszor több családanya választaná főfogásként a pacalpörkölt készítés helyett, amennyiben a közel-keleti helyzet válságosabbra fordulna.
Ez azonban csak egy a gyakorlati alkalmazások közül, melyeket még hosszasan sorolhatnánk. A jelenlegi adatok mellett a szakemberek új területeken is méréseket kívánnak végezni, ugyanis az egyre gyorsabb ütemben fejlődő szolgáltatói szektor egyre újabb adatokat kíván.
Olyan kérdéseket vetnek fel, mint például hányszor többen esznek kovászos uborkát a rántott csirkecombhoz, mint almapaprikát, vagy mennyivel vásárolnak többen műszálas zoknit, mint pamutot, hányan álmodnak új mobiltelefonról inkább a jobb oldalukra fordulva esténként, mint a bal oldalukra, hány ember szeretne inkább közösülni képzeletben a gyalogos jelzőlámpán látható piros, vagy zöld figurával?
Ezek mind égetően fontos kérdések, és felbecsülhetetlenül értékesek ezek az adatok a ma embere számára.
Vannak azonban olyan mélyreható kérdések is, amelyekkel bizonyos szakértők szerint szintén foglalkozni kellene, ám ebben megoszlanak a kérdések. Éppen ezért arra a kérdésre, hogy hányszor többen szeretnének valami egészen mást látni ebben a világban, mint amivel szembesülnek, sajnos egyetlen szakember sem tud válaszolni.