Városi lét

Rittinger Győző

Városi lét, mily csodás vagy,
mégis milyen ostoba.
Nyüzsgő felbolydult hangyaboly,
ahol emberek sokasága utazgat ide-oda.
Lassan őrlöd fel az embert,
amint szállítasz miket össze-vissza.
Rendezett rendezetlenséggel,
józannak tűnő tömegek megbolydult hada,
és nyüzsög örök körforgásával elszédítve az egész világot,
mely nem pihenhet soha.
Este ágyához érve,
majd reggel a munkába zuhanva öli magát mindenki szüntelen.
Állj meg egy percre!
Nézz fel a valóságból, tekints álmod végtelenjébe!
Szeresd, kit szerethetsz,
öleld, kit ölelhetsz,
hidd el a hihetetlent,
értsd meg az érthetetlent!
Hidd el, hogy megéri,
elgondolkozni mindenen,
hogy az ember rájöjjön érdemes miért élni!