Harc az élet,
örökös kűzdelem,
mely felfal elevenen.
Kûzdesz, míg kűzdhetsz,
csörgeted láncod,
de ha lerázod, még azt is bánod.
Haladsz az szürkeség ismeretlenjébe,
szemedben ott a kesersűg ragyogó fénye.
Csatatéren jársz-kelsz,
csatakiláltásra ébredsz,
munkádban indulókra lépkedsz.
Csatát vesztesz, s csatát nyersz.
Szavaiddal lelkeket ölsz,
és elveszett lelkeket meglelsz.
Fegyvered elméd,
erős karod akaratod,
szemed vak, mint vakondé,
szíved céloz,
és öl, gondolatnál sebesebben,
majd végül dobban egyet,
egy nagyot,
felizzik, és elporlad, üresen, lelketlenül és vakon.