Egy szürke semmi

Rittinger Győző

Enyém szürkeségem,
nem adom senkinek,
nem osztozom senkivel.
Önzőn uralom a semmit,
üres életem, féltem, szeretem,
el nem engedem.
Mellettem nyüzsgő emberek,
őrjöngő dühödtek.
Körülöttem omladozó világ,
mint aki tudja, hova tovább.
Félve nézem ezt az őrületet,
szigetet alkotva magamnak,
el-elcsípve egy-egy elúszó révületet.
Ilyenkor létezek egy kicsit megszűnni önmagam körül,
majd felriadva látom a fénylő eget,
melyen lüktető szívekkel,
egymásba gabalyodva szárnyalnak kósza szerelmesek.