Nagynak lenni

Rittinger Győző

Csendben ülve gondolkodom,
mit is tehetenék, szépet s nagyot?
Csak nyugalom.
A világ megvár,
miért rohannék,
miért venném válamra sok panaszát?
Karom erőtlenül lógatom,
akaratom támasztja a csüngő tagom.
Elmém szikrázó,
bár mások számára csupán frusztráló,
a tény,
hogy az övék csak pislákoló lámpafény.
Tennék nagyot, vinném sokra,
de mindig van pár ember, ki visszaránt a semmittevés mocsarába.
"-Ne akarjál itt törtetni!" - mondják gyorsan,
miközben együtt süllyedünk a tehetetlenség posványába.
Ők a névtelenség katonái,
szürke fátyol egyenruhájuk,
arctalanság a képmásuk.
Nyelvükön ott az "Enyém",
szívükben ott féltés.
Örizgetik semmijüket,
útját állva minden tettnek.
Legyél te forradalmár, Kiálts rájuk:
"-Tünj el örökre, tedd magad magadévá!"