Fáj az, amit kell látnom.
Fáj az, amire vágyom.
Nincsen senki,
kiért lenne mire vágynom.
Nincs kiért kérdeznem,
hogy miért.
Nincs senki, ki hozzáfűzné az aprócska szócskát:
azért...
Üresen kongok önnön életem belsejében,
elfelejtve mindazt, hogy miért is létezem.
Lassan veszek el önmagamban,
szüntelenül kérdésekkel bombázva agyam,
miközben vakon keresem bolyongó, névtelen kedvesem.