Rittinger Győző
Nem érdekel
Eltemettem álmaim,
hogy aztán ők temessenek el engem.
Felnőtnek néztem a világot gyerekként,
hagyva elszáguldani mellettem az ifjúságot.
Kapaszkodtam a realitásba,
miközben lábaimmal még úsztam az álomok ócenjában.
Nem bizonyítok senkinek,
hiszen magamnak se tudnék, így másnak minek.
Nincsen ember, ki megértene,
vagy tán csak én szertném, ha így lenne?
Önzőn sajátítom ki magamnak önnön életem,
mit nem is akarok igazán átélni úgy hiszem.
Nem érdekel semmi, nem érdekel senki sem.
Kizártam a világot szívemből,
bár már nem is emlékszem, miért tettem.
Néhány pillantnyi boldogság,
mit az idő szőt körém puhán,
s nyűte feslett rongyokká mostanra már.
Nem panaszkodom,
én járok ezen az általam választott,
sivárság mozaikjával kirakott, semmibe futó úton.
Csak egy kell még nekem,
hogy beteljesítsem saját végzetem;
a világ elengedje kezem,
s aminek történnie kell, had történjen.