Rittinger Győző
Kötéltáncos
Rád gondolok, bár nem tudom, mit is gondoljak rólad.
Itt jársz láthatatlanul, személyed s lényed végtelen távolságból is megérinti
az enyémet.
Persze még nem történt semmi,
s nem is biztos, hogy nem veszik-e el ez az érzés örökre,
úgy, ahogy megszületett fejemben,
céltalanul, mint egy apró vízcsepp a tenger mérhetetlen vizében.
Egy el nem kezdett történet, mely készül kibomlani, mint a rózsabimbó,
egészen.
Az álom és valóság vékony mezsgyéjén mozgok,
mint az egyensúlyozó művész a kötélen.
Csak egy apró hiba, és én lezuhanok az álom feneketlen mélységébe.
Majd megfog a háló, s én felébredve élhetek tovább úgy, mint eddig;
magasban egyensúlyozva az álomból induló és semmibe vesző, vég nélküli kötélen.