Rittinger Győző
Boldogan Szomorú
Tompán lüktető agyam gondolatnál sebesebben szárnyal,
s kezem csak sután követi.
Szalad a nyomában, mint kismacska kergeti a színes buborékot,
mi itt bentről éled, s száll magasba, majd hirtelen el is pattan.
Szomorúan temetem egyhangú életem,
mint önmagába forduló, egyszemélyes gyászsereg,
ki egymagában temet üres lelkeket.
Vagyok mégis vidám,
s szívesem mondanám; Húzd rá, cigány!
Te pedig, Halál, vidd messzire levedlett életemet,
mert van már e világon, ki talán ebben a pillanatban is csak engem szeret!