Rittinger Győző


Az elrabolt pillanat


Hűvös éjszaka, kapualjban kopogó léptek zaja,
ház elé gördülő taxi tetején világító dobókocka,
kimért köszönés, csak úgy sután odadobva.
Rohanás az éjszakában, szélvédőn hópelyhek verődnek egymáshoz,
csapódnak össze-vissza, ahogy az ellenkező irányba szaladnak.
A rádióból a jazz ritmusa szól, kipárnázva szívemet belülről,
hogy szívem kalapácsa tompán adhassa az ütemet, míg a sofőr a gázpedált tapossa.
Így suhanunk át a városon, miközben a hóesés és az éj leple,
mint két cinkos, utunkat vigyázza.
Végén hírtelen fék, s megállunk, én körülnézek, szűkölök még egy kicsit,
hátha tovább tarthat e szép pillanat, de mindhiába,
mert lecsap rám az éj a hóesés mögül,
eltűnik a varázs, mi a semmiből pattant fejembe,
s mire újra eszmélek, már tőlem elragadta.


Kezdőlap