Rittinger Győző
Nem vagyok már láthatatlan
Nem vagyok már láthatatlan,
mint nyüzsgők közt a mozdulatlan,
a kínos csendben az, mi kimondhatatlan,
két sóhajtás között a remény,
vagy szerelmesek csókjában a parányi öröklét,
a gyermeket anyjával összekötő, széttéphetetlen kötelék,
a kovászos uborka üvegében erjedő, majd eldobott kenyér,
vagy a csontból kiszívott, cuppanó velő.
Csupán egy ember, kihez hozzászóltak kedvesen,
mert már nem láthatatlan.