Rittinger Győző
Olyan jó lenne...
Néha olyan jó lenne valaki másnak kelleni,
a szerelem láthatatlan vonzásától körülötte keringeni!
Olyan jó lenne valaki másnak kelleni,
annak az egynek a világon egyetlene lenni,
lágy, bársonyos hangjára a gondolat álomvilágából felébredni!
Mégiscsak jó lenne valaki másnak kelleni,
reggel mellette felébredni,
álmos tekintetet testének körvonalán pihentetni!
Jó lenne valaki másnak kelleni,
még ha túl nyálas is,
annak egyetlen tündérmackója lenni!
Jó lenne végre valakinek kelleni,
hogy jobban hiányozzon hiányom,
mint a tüdőnek a levegőt venni s
szívnek vöröslő vért pumpálni!
De jó lenne valakinek kelleni,
még talán ezért óriási papucsnak is lenni,
vagy érzelemtől túlfűtötten egymásról ruhát lerángatni!
Mégis jó lenne valakinek kelleni,
jó nagyokat veszekedni s aztán kibékülni,
engedni a másiknak, még akkor is,
ha meddő a vita és igazából nincs is min civakodni!
Jó lenne valakinek kelleni,
egymás szeméből néha a hazugságot kiolvasni!
Egyszer végre jó lenne valakinek kelleni,
hogy ő legyen az az egyetlen egy a világon,
aki ezeket a szavakat igazán megérti!